A kutatások szerint az önértékelés egy olyan pszichológiai rendszer eleme, amely azt figyeli, hogy mások mennyire fogadnak el minket, ezáltal egyfajta szociális-kapcsolati jelzőrendszer, amely a visszautasítástól és a kirekesztettségtől való védelmet adja. Az ember csoporthoz való tartozása alapvető szükséglet, mivel az egyén összetartozása a csoporttal megnövelte a túlélési esélyeit.
Másrészt az önértékelés alapvető funkciója a szorongással szembeni védelem, amely szorongás abból ered, hogy tisztában vagyunk saját halálunk elkerülhetetlenségével. Amennyiben önértékelésünk magas és biztos alapokon áll, akkor a halállal kapcsolatos szorongásunk csökken, míg ha önértékelésünk alacsony vagy meginog, akkor a szorongásérzet csökkentéséhez védekező mechanizmusok beindítására van szükség. Ezáltal motiváltak vagyunk arra, hogy önbecsülésünket és önértékelésünket fenntartsuk.
A szociális fenyegetettség esetén az önértékelés nem csak jelez, hanem motiválja is a viselkedést, amelyre különböző megküzdési stratégiákat vonultatunk fel aszerint, hogy alacsony vagy magas önértékeléssel bírunk. A mindennapi életben ez annyit tesz, hogy amennyiben önértékelésünk alacsony és valamilyen negatív külső hatás ér minket, úgy aszerint módosítjuk viselkedésünket, hogy magatartásunk megfeleljen a külső kívánalmaknak, amely szimpátia kialakulásához vezet. Ezzel szemben egy magas önértékeléssel rendelkező személy a negatív behatás forrásának támadásával vagy lefelé hasonlítással („Rossz jegyet kaptam az iskolában, de a Péter még rosszabb jegyet kapott, ő megbukott. De én legalább átmentem!”) nyeri vissza önértékelését.
Pakai-Szűcs Réka pszichológus
Kiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Komment írása