Az elengedés pszichológiája

Sajnos nem olyan könnyedén! Ugyanis az emberek sokkal motiváltabbak benne maradni a már ismerős helyzetben, mint továbblépni az ismeretlen felé. Az adott helyzet elfogadása evolúciós szempontból ugyanis egy biztonságos megoldás, hiszen az ismert körülményekhez a személyek már megtanultak alkalmazkodni. Ezzel szemben a változás akár olyan képességeket is igényelne, melyekkel aktuálisan nem rendelkezünk. Tehát ebben az esetben a kockázat kerülő magatartás kifizetődőbbnek tűnik.

A múlton való töprengés azonban rengeteg energiát emészt fel, ezért érdemes megtanulni, hogy lehet elengedni ezeket az emlékeket.

Ahhoz, hogy kiszabadulj az önmagaddal folytatott álló háborúból, meg kell szüntetni azt a gondolkodási folyamatot, amely fenntartja ezt a helyzetet. Ez a folyamat első lépcsője, a kognitív elszakadás. A következő lépés kezelni azokat az érzelmeket, melyek a változást kísérik. Ez az affektív elszakadás. Ezt követően meg kell szüntetni azt a folyamatot, mely az álló helyzetben tart (motivációs elszakadás). Végül pedig új tervet és célokat kell magad elé kitűzni (viselkedéses elszakadás).

Tehát felejtsd el a „Mi lett volna, ha…” mondatokat és a múlton való rágódást. Tudatosítsd magadban, hogy a változás számos negatív érzelmet felszabadíthat (aggodalom, bűntudat, szégyen, stb.) és rengeteg kihívással jár a kezdeti időszakban. Adj teret ezeknek az érzéseknek! Ezután tűzz ki magad elé új célt, és a régi szokások helyett kezdj el újfajta módon gondolkodni.

Vegyünk egy példát!

Adott egy fiatal felnőtt, akit iskolás korában kiközösítettek. Az osztályban nem voltak barátai, de felszínes kapcsolatokat ki tudott alakítani. Ezt úgy érte el, hogy mindenkinek szívességeket tett és egyetértett velük. Ennek ellenére továbbra is magányosnak érezte magát, de jobb stratégiát nem ismert.
Később ez a személy dolgozni kezdett. Egy nagyobb csoportba került, ahol senkit nem ismert. Szeretett volna barátokat szerezni, ehhez azonban csak egy megoldást ismert… Akár az iskolában, a munkahelyén is szívességeket tett a kollégáinak, sőt, előfordult, hogy átvállalta a feladataikat. Egy idő után elkezdték kihasználni a jóindulatát, így ismét csalódnia kellett.

Hogyan változtathatna most?

Először is tudatosítania kell magában, hogy ő már nem iskolás, ezért ebben a helyzetben nem fognak beválni azok a megoldások, amik egykor sikeresnek tűntek. A múltbeli emlékek felidézése magával vonja az érzelmi reakciót is: elesettnek, gyengének érezheti magát. Az itt felszínre törő érzelmeket meglehetősen nehéz kezelni, azonban ez a lépés feltétlenül szükséges a továbbiakhoz.

Ezután a folyamatot fenntartó erőt kell megvizsgálni. Mi motiválja arra, hogy mások helyett végezze el a munkát? Az ok feltehetően az, hogy így szeretné kivívni a szeretetüket és elfogadásukat. Mivel azonban ez nem volt eredményes, célszerű új célt megfogalmazni és új eszközöket mellé társítani. Például „Azért dolgozom, hogy fejlődjek. Nem kell mások helyett elvégeznem a munkát, mert e nélkül is szerethető és értékes vagyok. Inkább úgy próbálok barátokat szerezni, hogy közös programokra invitálom őket.”

Jól látható, hogy a múlt elengedése egy igen összetett és nehéz feladat, ugyanakkor segít kiszabadulni a status quoból.

Az eredeti cikk itt olvasható: www.psychologytoday com/blog/tech-support 201801/healing-toxic-childhood-the-two-words-you-need-most