Az anyaság nem vizsga! Megszelídíthetőek a belső elvárások?

„Elég jól csinálom?” 

Ez a kérdés sok anyában ott motoszkál nap mint nap. A háztartásban legyen rend, a gyerek legyen kiegyensúlyozott, az ebéd legyen egészséges, a házasság legyen tökéletes, na meg a munka is haladjon. És mindezt lehetőleg mosolyogva, türelemmel, jól fésülten, sminkelve, makulátlan kiskosztümben.

A belső elvárások gyakran észrevétlenül nőnek túl rajtunk. Sokat hozunk otthonról: ha azt láttuk, hogy édesanyánk mindig erején felül teljesített, ritkán panaszkodott, és nem hagyta el a konyhát egy „elég jó” leves miatt, akkor valószínűleg mi is ehhez mérjük magunkat. Ehhez társulnak a társadalmi üzenetek, közösségi médiából érkező képek, ismerősök „tökéletes” megoldásai. És egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy nem tudunk leülni pihenni, mert mindig van még egy „muszáj”.

Pedig a gyerekeinknek nem tökéletes anya kell. Hanem elég jó. 

Mit jelent az „elég jó anya”?

Az „elég jó anya” kifejezést Donald Winnicott, brit gyermekorvos és pszichoanalitikus alkotta meg. Azt jelenti: nem kell mindent tökéletesen csinálnod ahhoz, hogy a gyereknevelés sikeres legyen. Elég, ha érzékenyen, szeretettel fordulsz a gyermeked felé, reagálsz a szükségleteire. Mert a gyerek nem attól fejlődik egészségesen, hogy soha nem tapasztal csalódást, hanem attól, hogy biztonságos kapcsolatban tanulja meg, hogyan kezelje őket.

Például, ha türelmetlen vagy este a fürdetésnél, ami egy teljesen emberi reakció, de utána odaülsz mellé egy mesére, megtanulhatja, hogy a kapcsolatokban mindig van lehetőség a javításra, a szeretet erősebb minden vitánál. Vagy ha az ovi utáni játszózás után fáradtan hazaesve hideg vacsorát teszel az asztalra, ne feledd, hogy számára nem a menü számít, hanem hogy ott vagy vele.

Az „elég jó anya” nem tökéletes, hanem kapcsolódik, törődik, jelen van a maga emberi módján.

Amikor legközelebb azon kapod magad, hogy megint „nem csináltad elég jól”, állj meg egy pillanatra. Vegyél egy mély levegőt, és tedd fel magadnak ezt a három kérdést:

• Szerettem ma a gyermekemet?
• Próbáltam figyelni rá, jelen lenni vele, amennyire tudtam?
• Tudok most együttérző lenni magammal is?

Nem kell tökéletes válasz! Már az is számít, hogy megálltál és figyeltél. Ez a kapcsolódás első lépése a gyermekedhez és magadhoz egyaránt.

Útravaló

Ne feledd, ő nem a tökéletes anyát látja benned, hanem a biztonságot, a szeretetet, a világ közepét.

A gyerekek legfőbb „tápláléka” nem a bio uzsonna vagy a rend a nappaliban. Hanem a kapcsolat. Az, hogy érezze: fontos, szeretve van, és számíthat rád.

És ezt te – már most is! – nap mint nap megadod neki.