Az alvás pszichológiája

Életünk egyharmadát alvással töltjük, mégis magáról a folyamatról és annak hatásairól keveset beszélünk. Az álmokkal már Freud óta foglalkozunk – de vajon konkrétan az alvásnak milyen testi és lelki vonatkozásai vannak?

Az alvás jelentősen befolyásolja az emlékezetünket. Tanulás előtt felkészíti az agyat az új emlékek létrehozására, tanulás után pedig gondoskodik azok  megszilárdításáról és a felejtés elkerüléséről.
Az agyunk minden ébren töltött percben folyamatosan szívja magába az új információkat. Ezek a rövid távú emlékezetbe kerülnek, melyért a halántéklebenyben található hippokampusz felel. Alvás alatt ezek az emlékek a konszolidációnak nevezett folyamat során átkerülnek a hosszú távú emlékezetbe. A jelenséget már Quintilian, római szónok (i.sz. 35-100) is megfigyelte: „Érdekes tény, melynek oka nem egyértelmű, hogy egyetlen jól átaludt éjszaka után az emlékezőképesség számottevően erősödik..." Egy kétezres évek elején végzett kutatás szintén alátámasztotta ezt. A résztvevőkkel tények egy listáját jegyeztették meg, majd hagyták őket nyolc órán át aludni. Az agyukat eközben elektródákkal vizsgálták – azok, akik több időt töltöttek mélyalvással, több információt tudtak felidézni másnap.

Sokan tisztában vagyunk azzal, hogy az elégtelen alvásmennyiség felzaklatja az idegeinket. Ennek okát Matthew Walker vizsgálta; kutatásában azt találta, hogy azok az egészséges fiatal felnőttek, akik egész éjszaka ébren maradtak, sokkal erőteljesebb érzelmi reakciókat adtak a nekik mutatott képekre, mint az éjszakát átaludt társaik. MRI vizsgálatokkal kimutatták, hogy az amygdala (az agy érzelmekért felelős része) szoros kapcsolatban áll a prefrontális kéreggel (ami a logikus gondolkodásért és döntéshozatalért felel). Nem elegendő alvás esetén a kapcsolat meggyengül, és az előbbi aktivitása túlsúlyba kerül. Ez azt jelenti, hogy az egyén minden érzelmet szélsőségesebben él meg – a pozitívat és a negatívat is. Úgy tűnhet, hogy a kettő kiegyensúlyozza egymást, azonban sajnos nem erről van szó. Serdülőkkel végzett tanulmányokon kimutatták, hogy az alváshiány és a szuicid gondolatok, valamint öngyilkossági kísérletek összekapcsolhatók.

Gyakran halljuk, hogy az idő minden sebet begyógyít. Az alváskutatás eredményei alapján ezt átfogalmazhatnánk úgy, hogy az álmodással töltött idő gyógyítja a sebeket. Miközben álmodunk, az amygdala és a hippokampusz aktívan működik, azonban a noradrenalinnak nevezett stresszhormon nem termelődik. Így az agy képes feldolgozni a kellemetlen élményeket úgy, hogy a szorongást keltő hormon híján azok éle elveszik. Az emlékezés mellett tehát az alvásnak felejtés funkciója is van: az álmok feloldhatják az emlékek köré csavart fájdalmat.

Akik végeztek már álomfejtést, tudják, hogy az egyes álomképekben bizonyos dolgok összekapcsolódnak. Bár az álmok megfejtése továbbra is bizonytalan talaj marad, az álmodás során létrejövő asszociációs tevékenységet kutatások bizonyítják. Matthew Walker és Dr. Jeffrey Ellenbogen vizsgálata is erre utal. Tegyük fel, hogy bemutatnak nekünk egy A és egy B elemet, melyek közül érdemes az előbbit választani. Ezután bemutatnak egy C elemet is, mellyel szemben a B-t kell előnyben részesíteni. A és C bemutatásakor az agyunk könnyen kikövetkezteti, hogy A lesz a jó választás. A kutatók ezt a jelenséget vizsgálták bonyolultabb információhalmazzal és kapcsolódásokkal (A>B>C>D>E>F, és így tovább). Az eredményeken látszik, hogy azok, akik többet aludtak, és több időt töltöttek a kora reggeli álmodással, sokkal inkább képesek voltak összekapcsolni az emlékezetük tartalmát, valamint asszociációkat létrehozni az egymástól távolabbi elemek között (pl. B>E). Alvás során felszínre kerülnek bennünk a napközben nem egyértelmű összefüggések. Ez különbözteti meg a tanulást a megértéstől, a tudást a bölcsességtől.

Alvás során tehát számos pszichológiai folyamat zajlik le bennünk. A kellő mennyiségű alvás hozzájárul a pszichés jóllétünkhöz. Annak eredményeként tartóssá válnak az emlékeink, csitul a felkavaró élmények okozta zaklatottságunk, összeköttetések jönnek létre bennünk bizonyos információk között. Elraktározunk és rájövünk dolgokra. Az alvás így meglehetősen nagy jelentőséggel bír mind a hétköznapi élet, a tanulás vagy akár a terápia esetében is.

forrás: Miért alszunk? (Matthew Walker, PhD)