Az álláskeresés lélektana

A munkanélküliség által megélt krízis több tényező függvénye. Hazai kutatások szerint azzal a legnehezebb megküzdeni, hogy a tartós munkanélküliség társadalmi süllyedéssel is jár, az anyagi veszteség mellett presztízsvesztés is megjelenik. A krízis megélése és a pszichoszomatikus megbetegedések megjelenése az egyedülállók, és a szűk szociális hálóval rendelkezők esetén gyakoribb. A családi, és kiterjedtebb szociális háttér tehát nem csak az anyagiak terén tud segítséget nyújtani, hanem a biztonságérzet megélése révén érzelmi támaszt is nyújt a munkából kieső részére. A munkahelyi kapcsolatokon túl a családi szerepek is átrendeződnek, ami további feszültségek forrása lehet. Csökkentheti a krízis mélységét, ha a személy fel tud készülni a helyzetre, és van lehetősége álláskeresési stratégiát kialakítani (pl.: egy előre bejelentett leépítés esetén). Ha egy leépítés nem csak egy egyént, hanem egész csoportot érint, könnyebb a veszteséget feldolgozni, és az kevésbé lesz destruktív az önértékelésre nézve.

A munkanélküliség egy olyan tartós stresszállapot, mely az egyén alkalmazkodó képességét maximálisan igénybe veszi. A konfliktuskezelő stratégiák nagyban befolyásolják, mekkora krízist él át a személy. Az álláskeresőknek nyújtott pszichológiai tanácsadás egyik legfontosabb feladata az, hogy az önbizalomhiánynak, keserűségnek való passzív átadás helyett a személy aktív megküzdését támogassa. Kiemelten fontos ebben az időszakban az énerősítés, a sérült önbizalom helyreállítása is, ami az álláskeresés elhúzódó időszakában a visszautasítások, sikertelen jelentkezések után különösen jelentős lehet. Nem jó stratégia sokat várni az elhelyezkedéssel, megvárni egy „tökéletes” állást. A hosszantartó munkanélküliség tartós nyomokat hagyhat a személy önértékelésében, ezért egy kompromisszumos állás elfogadása megelőzheti a pszichés tünetek megjelenését.

Szabó Renáta