Az alkohol és a szociális viselkedés

Az alkoholfogyasztásnak nyilvánvaló hatása van a szociális viselkedésre: megnövekvő agresszív tendenciák (verbális és/vagy fizikai), nagyobb nyitottság, szexuális kalandozásra való hajlam, felfokozott hangulat stb. Sokszor épp ezek miatt kerül sor egyáltalán alkoholfogyasztásra. Az első érdekesség ezzel kapcsolatban, hogy valójában nem csak hogy nincs szükség a jó hangulathoz alkoholra, de igazából még gátolja is azt. Az alkohol ugyanis alapjában a depresszáns szerek közé tartozik, vagyis tompít, lehangol, lassítja a kognitív funkciókat, álmosít. Amiért mégis felpörget egy-egy este elején, az pusztán a placebo hatás és a korábbi operáns kondícionálás kombinációja. Elhisszük, hogy ettől jobban érezzük majd magunkat (placebo), a korábbi pozitív élmények hatására pedig ez a jelenség még inkább megszilárdul és felerősödik, így a jövőben is megnövekszik ennek a jelenségnek a bekövetkezési valószínűsége (operáns kondícionálás).

Régóta ismert az alkohol szociális viselkedésre gyakorolt hatása, de a pszichológiai magyarázat talán sokak számára még nem ismert.

Intermezzóként jegyezném meg, hogy az alkohol társadalmilag pozitív és negatív hatásával már Platón is foglalkozott. Ő például kifejezetten károsnak és nemkívánatosnak találta a részegséget, ezért amolyan ceremónia mestereket javasolt a nagyobb szociális eseményekre, ahol ez a személy határozza meg mikor és mennyit igyanak a résztvevők. Nyilván ekkor még az egyéni különbségekre kevésbé figyeltek oda. Spártában pedig egyenesen szégyen volt az utcán részegen mutatkozni.

De visszatérve az alkohol pszichológiai hatására. A kutatások kimutatták, hogy az alkohol elsősorban a gátló funkciókat gyengíti az agyban. Ez annyit tesz, hogy akkor amikor mérlegeli valaki, hogy egy adott cselekedetnek mik a következményei, azok a tényezők, amelyek a gátlást támasztanák alá, kisebb hatást tudnak csak kiváltani.

Ez a hatás érdekes módon annál erősebb, mennél nagyobb a belső konfliktus az adott cselekedettel kapcsolatban. Ha tehát csak valamilyen apró illetlenségről van szó, jó eséllyel még gátlás alá kerül a cselekedet, így a gondolat rejtve marad egy asztaltársaság előtt. Azonban mennél nagyobb a konfliktus, tehát nagyobb a nyereség és a negatív következmény is, annál valószínűbb, hogy a cselekvés megtörténik. Tehát egy ittas személy kisebb valószínűséggel fogja túrni az orrát nyilvánosan az asztalnál, mint hogy felpattanjon rá, és hangosan dalra fakadjon.

A kutatások azt felfedték, hogy az alkohol dózisa egyre jobban eltolja a határokat, így a nagyobb fogyasztás esetén már a kisebb konfliktusú helyzetek sem gátlódnak. Így jelentős ittasság esetén már egészen ösztönös és gátlástalan lényekké képes torzulni bárki.

Bár az alkoholfogyasztás szinte teljesen elfogadott, sőt olykor szinte kívánatos és pozitív megítélés alá eső tevékenység, érdemes lehet végiggondolni, valójában miről is szól, illetve mi volt először a fogyasztás kiváltó oka. Munkám során ha felteszem ezt a kérdést, a leggyakoribb válasz az, hogy még az iskolában kezdődött a bulik és összejövetelek alkalmával. A cél pedig az volt, hogy felszabadult legyen, szórakoztató, nyitott, tudjon ismerkedni és főleg, hogy ne lógjon ki a társaságból. Külső szemmel nézve valójában ez az egész arról szól, hogy belekerül valaki egy olyan szituációba, ami amúgy nem élvezetes a számára, de ha követi a többieket, és elhiteti magával, hogy ez jó lesz, akkor valóban fokozódik a hangulata. Lényegében háttérbe szorítja a saját személyiségét. Az alkohol miatti határeseti viselkedések pedig bizonyos korban a csoport elismerését váltják ki, így egyfajta kétes értékű, de mégiscsak szociális státuszhoz is jut. Általában csak sokkal később tudatosul, hogy valójában ezek a helyzetek nagyon kevés – sokszor semennyi – értékes kapcsolatot és élményt adnak hosszabb távon. Amikor pedig igazán belegondol, akkor jön rá csalódottan, hogy valójában mennyi mindent elmulasztott, ami számára valóban értékkel bír.