Autoszuggeszció, placébo-effektus a mindennapokban

    A tettet ige nem egyértelműen pozitív jelentésű a magyarban sem: a (meg)viccelés, becsapás, ugratás, bolondozás mellett színlelést, hamisítást, akár a szóbeli és/vagy a viselkedés szintjén megvalósuló (metakommunikatív) hazudást is jelenthet. Ez utóbbi viselkedést legtöbbször elutasítjuk – hacsak nem „a cél szentesíti az eszközt” esetét látjuk fennforogni (tapintat vagy kényszerhelyzet, illetve jól felfogott érdek, stb. miatti hazugság).

    Éppen az idézett amerikai közmondás jelzi azonban, hogy van egy köztes értelmezési lehetőség is, amikor az „úgy tevés”: a tettetés mintegy megelőlegezi a várt, kívánt sikert, állapotot, megkönnyítve ezzel annak elérését.

    Az autogén tréning első gyakorlatának tanítása során a formula főmondatában minden alkalommal egy jelzős szerkezettel és egy jelen idős igekötős igével fogalmazzuk meg az elérni kívánt állapotot (pl. A jobb karom elnehezedik). Ezt a mondatot még kétszer megismételjük, majd most már csak egy jelző alkalmazásával egy rövid kijelentő-, úgynevezett zárómondat következik (A jobb kar nehéz).

    A gyakorlónak elmagyarázzuk a  bevezetőben: az „elnehezedik” arra utal, hogy majd, később nehéz lesz a jobb karja. S azért mondjuk háromszor, mert a tapasztalat szerint ennyi a nehéz-élmény kialakulásához a szükséges és elégséges ismétlés, s mert ez egy bűvös szám: három a magyar igazság, három próbát kell kiállnia a hősnek, hármas  útelágazás elé kerül a szegény ember három fia…

   A záró mondatban (A jobb kar nehéz) viszont már mintegy megelőlegezzük az eddig mondottak sikerét. Azért jelezzük azt is, hogy ez egy előleg: nincs ott a birtokos személyrag. Nem azt mondjuk-mondatjuk, hogy a jobb karom nehéz, hanem szinte úgy általában a jobb karról (így bárki, akárki jobb karjáról) beszélünk. Természetesen ezt is elmagyarázzuk a kliensnek, tudatosítva vele azt, hogy neki tehát nem kell elvárnia a jobb karja azonnali elnehezedését, következésképpen nem csinálta rosszul a gyakorlatot, ha ez nem történt meg – mindazonáltal tudjon róla, hogy előbb-utóbb bekövetkezik az elnehezedés és ennek nyomán a nehéz állapot érzése is.

    Emil Coue gyógyszerész-pap, az autoszuggeszció atyja, már évszázadokkal korábban alkalmazta ezt az eljárást, amikor azt mondogattatta klienseivel: „Minden nap és minden szempontból egyre jobban és jobban vagyok”. A kijelentő mód alkalmazásával történt ismétlések hatására ma is mérhető, s a tudományos kísérlet mindhárom követelményének megfelelő módon megállapítható, hogy a vizsgált személyek valóban minden nap és minden szempontból egyre jobb és jobb állapotba kerülnek. (Sajátos, hogy New Age különböző technikáinak „kitalálói” úgy mondogattatják ezt a mondatot /is/ híveikkel, hogy „elfelejtik” megnevezni a forrást.)

    A tettetés érhető tetten  a placébo-effektusban is: ilyenkor az adott problémára hatástalan szertől (vitamintól, tiszta víztől stb.) javul-jobbul vagy válik tünetmentessé, nem egyszer meggyógyul a beteg, mert megelőlegezi ezt azáltal, hogy elhiszi s elképzeli: hatékony gyógyszert kapott és  szedett. Más szempontból, de placébo: hatásos gyógyszer a hiteles gyógyító személye, puszta megjelenése is (a szó eredeti jelentése: tetszeni fogok; placebo Domino ~ „kedvét leli majd bennem az Úr”).

    S hogy az eddig kifejtettek mennyire nem idegenek tőlünk – emlékezzünk csak vissza gyerekkorunkra: amikor orvososdit, papás-mamást játszottunk. Ezek a szerepjátékok nemcsak a képzeletet fejlesztik, de a hiten keresztül azokat a képességeket is, amelyek nélkülözhetetlenek a gyermekek későbbi,  felnőttkori tevékenységének sikerességéhez.

    Ám az is elég, bizonyítandó, hogy a tettetés nem idegen tőlünk, ha csak a mai napra emlékszünk vissza este, elalvás előtt. Hogy köszöntem el reggel a páromtól – és a gyerektől. Hogy kommunikáltam útközben az autóstársaimmal, majd a megállj-jelzést adó rendőrrel -  s mit mondtam utasomnak a rendőrről, miután elengedett végre. Hogy beszéltem a munkatársaimmal – és a főnökömmel…

     Tudom, hogy mit vár el tőlem az adott helyzet s az ahhoz tartozó partner – és megteszem neki. Úgy teszek, mintha hős-szerelmes, minta-apa, dörzsölt sofőr, szabálytisztelő vezető, az erőszakszervezet tagjainak őszinte megvetője, stb., stb. lennék – és addig tettetem, amíg végre sikerül elhitetnem a világgal és persze magammal is, hogy az is vagyok, akit meggyőzően és sikeresen alakítok éppen.

    Mert a sorrend fordított: csak akkor tudom elhitetni a környezetemmel, ha előtte elhitettem már magammal - miközben jó esetben az is tudatos bennem, hogy mindez csak játék, szerep, alakítás. Mert ez a kulcs-szó: a tudom. Csak így lehetek hiteles és sikeres. (Érdemes elgondolkodni azon, hogy a „hiteles” etimológiai alapja, gyökere a „hit” – jóllehet magának a „hiteles”-nek egészen más, főleg racionális jelentése van…)