Advent kontra Misi mókus

AKIK CSAK ODAFEKÜDNÉNEK AZ ÖRÖKKÉ TERMŐ FA ALÁ…

Tersánszky Józsi Jenő mesefigurájának, Misi mókusnak az álma volt, hogy egyszer eljusson az örökké termő fa vidékére. Azt hallotta ugyanis, hogy ott semmi mást nem kell csinálni, mint hanyatt feküdni, és várni, hogy belepotyogjanak a finomságok a szájába. Mikor aztán kalandok közepette tényleg eljutott az örökké termő fához, látta a sok dagadt, tunya mókust a fa alatt „punnyadni”. Furcsán érezte magát: végre megtörtént, amire vágyott, boldognak kellene lennie, mégsem az.

Velünk is gyakran megesik, hogy jól kellene, érezzük magunkat, mégsem tudjuk. A páciensek is gyakran számolnak be erről az érzésről, „olyan boldognak kellene lennem”, „örülnöm kellene” - mondják. Éppen a karácsony az egyik olyan alkalom, amikor ez a furcsa, disszonáns érzés sok helyütt felüti a fejét. Hogy miért? Sok oka lehet ennek. Alább nézzük meg ezek egyikét!

ADVENTI NAPTÁR – MEGTANULNI VÁRAKOZNI  ÉS KÉSZÜLNI

Az év vége sok munkahelyen és iskolában megkettőzött erőfeszítéssel jár, emellé jön még a karácsonyi nagytakarítás, az ünnepi menü hozzávalóinak beszerzése és az ajándékvásárlás. A nagy rohanásban éppen a befelé figyelésre, az elcsendesedésre nem jut elegendő idő és figyelem. Így aztán a karácsonyfa díszítésnél könnyen élhetjük meg azt, mintha mindez nem is velünk történne. Hogy szeretnénk, de mégsem érezzük azt, amit szerintünk „kellene”.

Minden nagy múltú kultúrában elválik egymástól a szent és a profán idő. A hagyományok, szokások, rítusok megkönnyítették az emberek számára, hogy az év szakrális ünnepeire lélekben is felkészüljenek, jelen legyenek. Az advent, amellyel a karácsonyi ünnepkör kezdetét veszi, éppen ezt a felkészülést, ráhangolódást szolgálja. A keresztény világ Krisztus eljövetelét várja ez idő tájt. Azonban a nem hívők számára is a karácsonyra hangolódást segítheti az adventi koszorú elkészítése, a vasárnapi gyertyagyújtás vagy az adventi naptár. Ez a négy hét – minden egyes gyertyagyújtással közelebb az ünnephez – ráirányíthatja a figyelmünket arra, hogyan vagyunk szeretteinkkel, milyen viszonyban vagyunk saját magunkkal, milyen érzésekkel nézünk a közelgő ünnep elébe. Nem feltétlenül csak pozitív érzéseink, gondolataink lehetnek. Próbáljuk meg a csendben, a várakozásban meghallani azt, amit a lelkünk mond.