4 "okos" tipp, hogy többet legyél offline

A járványhelyzet és a pandémiás időszak miatt az életünk sok szempontból átrendeződött és szükségképpen még több időt vagyok kénytelenek az online térben tölteni, mint ezelőtt bármikor. Hiszen a bezártság miatt sokkal több napi feladatot intézünk el a képernyő előtt ülve, ráadásul a digitális oktatás miatt már a gyerekek sem csak a barátaikkal való kapcsolattartásra és szórakozásra használják ezeket az eszközöket, hiszen a tanulás alapfeltételeivé váltak. Ezáltal átlagosan napi 4-6 órával több időt töltenek a gyerekek az online térben, mint korábban.

Gondoljunk bele abba, hogy az online oktatás során a frontális oktatáshoz képest hogyan változik meg a gyerekek perspektívája. Az órán most már nem csupán a tanárral ülnek szemben, akinek a figyelme elől a hátsó sorban ülve akár könnyedén el is lehet bújni, hanem folyamatosan látják egymást a tanárral, ráadásul az egész osztály is velük szembe került, tehát akár 20-30 emberrel többre is kénytelenek egyszerre figyelni. Ez a megváltozott figyelmi helyzet pedig sokkal több mentális energiát emészt fel. Nem beszélve arról, hogy a tanároknak mennyivel nehezebb a gyerekek figyelmét fenntartaniuk.

Az idősebb korosztály tagjai közül már a pandémia előtt is egyre többen használták a digitális eszközöket, regisztráltak különböző közösségi média felületekre. Az ő helyzetük annyiban változott, hogy most már napi szinten is szükséges ezeket az eszközöket alkalmazni a biztonságos kapcsolattartás érdekében. Ami azt jelenti, hogy a 60 éven felüliek közel fele napi rendszerességgel használja ezeket a pandémia alatt. Ők azonban nem feltétlenül böngésznek órákig rajta, hanem inkább csak rápillantanak ezekre a platformokra.

Életkortól függetlenül mindenkit egyformán érint az egyre erősödő elmagányosodás érzése, hiszen a digitális csatornák nem helyettesítik a személyes találkozásokat, mert nem érezzük a fizikai közelséget, és a kommunikáció során nem tudunk információkat leszűrni a másik testbeszédéből és a kutatások azt mutatják, hogy a konfliktusmegoldó készségünket is negatívan befolyásolja a digitális eszközök gyakori használata. A legnehezebb helyzetben azok vannak, akiknek nincsenek meg az eszközei arra, hogy legalább online kapcsolatot tudjanak tartani a szeretteikkel.

Az online és az offline világ közötti egyensúly megtalálása mindig nagyon egyénfüggő. Rászokni azonban mindig könnyebb a digitális eszközök túlzott használatára, mint leszokni róluk. A viselkedésváltozáshoz az első lépés mindenki számára az, ha világos és egyértelmű célokat tűz ki magának arra vonatkozóan, hogy pontosan mit és mennyi idő alatt szeretne elérni? Azért fontos a célunkat még a folyamat elején megfogalmazni, hogy a nehezebb hétköznapokon emlékeztetni tudjuk magunkat ezekre, egyfajta „motivációs ismétlésként” alkalmazzuk őket.

Fontos, hogy ne legyünk magunkkal türelmetlenek, hiszen az évek óta berögzült szokásokon nem könnyű változtatni, főleg nem egy olyan pandémiás időszakban, amikor ennyire rá vagyunk kényszerülve az okostelefonok használatára. Tudatosságra és időre van szükség ehhez a folyamathoz. A lényeg, hogy ne engedjük azt, hogy a telefon irányítson minket, hanem mi kontrolláljuk a telefon használatát. Vannak nagyon egyszerű praktikák, amikkel el lehet indulni:

1. Kapcsoljuk ki a kevésbé fontos applikációk értesítéseit, sőt azokat az applikációkat, amiket feleslegesen használunk túl sokat vegyük le a kezdőképernyőről, ne az legyen az első, amit meglátunk, ha a telefonunkhoz nyúlunk!
2. Némítsuk le a telefont, ha fontos feladatra kell koncentrálnunk, ne hagyjuk, hogy elterelje a figyelmünket!
3. Este ne vigyük magunkkal az ágyba a telefont, ne az legyen a legutolsó, amivel az adott nap foglalkozunk, már csak azért se, mert alvászavarokat is okozhat (a fénye éberebbé tesz, ami miatt nehezen tudunk kikapcsolni; stimulálja az agyműködést; a rengeteg információ, kép, hír pedig olyan érzelmeket válthat ki belőlünk, ami miatt szintén nehezen tudunk utána pihenni). Lefekvés előtt egy órával már érdemes kerülni a digitális eszközök használatát a minőségi alvás érdekében.
4. A családban közös szokásokat is kialakíthatunk a telefonhasználatra vonatkozóan azzal, ha például az étkezések közben senkinek nem szabad használnia a mobilját.

Sokszor az a probléma, hogy unaloműzőként használjunk a telefont és nem tesszük fel a kérdést magunknak, hogy esetleg mi mással foglalkozhatnánk mondjuk utazás vagy várakozás közben. Gondoljuk végig, hogy mik azok a tevékenységek, amikkel az értelmetlen telefonnyomkodás helyett foglalkozhatunk és tereljük ebbe az irányba a cselekvésünket. Például legyen nálunk mindig egy könyv, amit a telefon helyett kézbe tudunk venni.

Ha úgy ítéljük meg, hogy az életünkben már túlzott mértéket ölt a digitális eszközök használata, és túlságosan elszakít bennünket a feladatainktól, családtól akkor érdemes szakemberhez fordulni és feltárni az emögött meghúzódó mélyebb okokat is. Léteznek olyan relaxációs technikák, amik produktív módon segítenek megküzdeni a stresszel és a mindennapok nehézségeivel, pl. a progresszív relaxáció vagy az autogén tréning. Ezek közül érdemes lehet valamelyiket elsajátítani.