10 tipp az érzelmi rugalmasság fejlesztéséhez I. rész

A mai világra különösen igaznak számít az a gondolat, hogy az egyetlen biztos dolog az életünkben a változás. Változnak a megélhetési körülményeink, a munkahelyünk, a lakhelyünk, a társas kapcsolataink és a teljesítménnyel kapcsolatos elvárások az élet minden területén. Nehéz lépést tartani és érzelmileg megküzdeni ezekkel a változásokkal, hiszen sok esetben időnk sincs arra, hogy feldolgozzuk a körülöttünk zajló eseményeket. Egyetlen „túlélési esélyünk” az, ha rugalmasan tudunk alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez és megtaláljuk a saját eszközeinket arra, hogy megküzdjünk velük, még ha az adott pillanatban ez lehetetlennek is tűnik. 

Mindenki kerül olyan helyzetbe élete során, amikor azt érzi, hogy megreked, mert egy olyan negatív életeseménnyel kell szembenéznie, amivel első látásra képtelenség megbirkózni és észrevenni az előttünk álló lehetőségeket. Tudatunk ilyenkor teljesen beszűkül és csak arra a nehézségre tud koncentrálni, amibe éppen „beleragadunk”. Akár egy szerettünk elvesztéséről, egy válásról vagy munkahelyi problémákról van szó, fontos megtalálni azokat a belső erőforrásainkat, amelyek segítségével tovább tudunk lépni ezekből a szituációkból. Pszichológiai szakszóval kifejezve rezilienciának nevezzük azt az érzelmi rugalmasságot, aminek a segítségével könnyebben tudunk alkalmazkodni a nehéz helyzetekhez és érzelmileg könnyen visszanyerjük optimális állapotunkat (Gordon, 1995). 

Ez nem jelenti azt, hogy aki reziliens, az elnyomja a rossz érzéseit és mindig rózsaszín szemüvegen keresztül látja a világot. Fontos, hogy felismerjük, elfogadjuk és megéljük negatív érzelmeinket. Ne keverjük össze a rezilienciát az elmúlt években virágkorát élő „hurráoptimizmus” fogalmával, ami kizárólag a pozitív gondolatokra és érzelmekre való fókuszálás, és a negatív érzelmek és gondolatok szint teljes elnyomását jelenti. Természetes, ha egy trauma után erős szomorúságot, dühöt vagy haragot érzünk. Tudatosítsuk magunkban az érzelmeinket, fogadjuk el, hogy most, ebben a pillanatban ezt érezzük, de ne hagyjuk, hogy benne ragadjunk sokáig ebben az állapotban. Ha megnézzük a hat alapérzelem (öröm, bánat, düh, meglepődés, félelem, undor) közül is mindössze kettő tekinthető pozitívnak. Nem véletlenül van ez így, hiszen a negatív érzelmek egyik evolúciós funkciója a védelem, azaz az egyén túlélésének segítése, hiszen a negatív érzések sokszor cselekvésre, változtatásra sarkallnak (Ekman, 1992). 

Mivel a reziliencia egy fejleszthető készség, ezért az Amerikai Pszichológiai Társaság több tanulmányból összeállított 10 módszert, amelyek segítenek ebben:

A társas kapcsolatok szerepe nélkülözhetetlen lelki egészségünk megőrzéséhez. Kevésbé a mennyiségi, inkább a minőségi kapcsolatok értékesek az érzelmi rugalmasság és a nehézségekkel való megküzdés szempontjából. Igyekezzünk jó kapcsolatot ápolni családtagjainkkal és barátainkkal, de a különböző csoportokhoz való tartozás és aktivitás is elősegíti a nehezebb élethelyzetek feldolgozását. Sőt, ez a folyamat fordítva is működik, hiszen mások támogatása maga a segítőre is pozitív hatással van.

Stresszes élethelyzetek mindig is lesznek, ezen a tényen nem tudunk változtatni. Azon viszont igen, hogy ezekre a helyzetekre hogyan reagálunk és képesek vagyunk-e meglátni bennük a személyes fejlődés lehetőségét. Próbáld észrevenni azokat az apró dolgokat, amiktől egy picit jobban érzed magad, hogy a jövőben ezeket újra fel tudd használni, amikor szükséged van rá.

A cikk egy további bejegyzésben folytatódik.