Van helyed a világban !

Nap mint nap téma ez különböző pénzügyi, politikai, szociológiai területeken. Saját bőrünkön érezzük, amikor megszűnik a sarki kisbolt, külföldre vándorol kedves ismerősünk vagy a gyerekünk éppen külföldi egyetemre pályázik. A gyors változások és folyamatos pörgés mellett nem könnyű megtalálnunk a helyünket. A világ a globalizáció folyamatával kiszélesedett, túl sokat kínál, míg mi akár mennyire is törekszünk ennek az egész nagy mechanizmusnak mégis csak egy szeletével találkozunk életünk során. Rengeteg ingerből kell kiválasztanunk azt a néhányat, mely majd boldogít, fejleszt bennünket.

Ahogyan újabb és újabb generációk nőnek fel, úgy tűnik, mintha egyre nehezebb lenne megtalálni az igazi iskolát, párt, munkahelyet, lakóhelyet... Ahelyett, hogy a jólét és választási lehetőségek sokasága növelné az elégedettségi szintünket, inkább azt látjuk, hogy sok a vergődés, kavarodás, elégedetlenség és elbizonytalanodás. Akkor mégis hogyan találjuk meg a helyünket ?

Véleményem szerint a globalizáció egyik jelentős hozadéka az az irracionális beállítódás, hogy minden körülmények között meg kell találnod az igazit. Akkor lesz minden rendben, ha a gyerekedet beíratod a legjobb óvodába, iskolába, akár órákat is utazva addig. Ha sikerül bekerülni a legjobb egyetemre, felépíteni vagy megvásárolni a legjobb lakást, megtalálni az igazi partnert és így megélni az igaz szerelmet. Addig kell járni állásinterjúkra míg meg nem találod a legideálisabban jutalmazó, kreatív, támogató céget... és még sorolhatnám mi mindenben kell nap mint nap a legjobbat megtalálnunk. Ez a téves beállítódás az, ami legjobban gátolja nyugodtságunkat, elmélyülésünket és belső munkánkat. Mintha már semmi sem lenne elég jó és biztató, attól félünk, hogy lemaradunk valami jobbról és ahelyett, hogy átadnánk magunkat a megkeresett ingerek kölcsönhatásának inkább tovább keresünk. Ha mégis sikerül valahol megállapodnunk és megtaláltuk az elképzeléseinkkel összeillő lehetőségeket, embereket, helyszíneket, jön az ellenőrzés. Ha bárminemű konfliktus, rossz érzés társul választásunkhoz, az egyenes bizonyíték arra, hogy rosszul választottunk. Ezek után elhagyjuk a kiválasztott céltárgyat és a keresés kezdődik előröl. Így találkozunk ma egyre több olyan emberrel, aki már a sokadik kapcsolatán, iskoláján, lakhelyén, munkahelyén, baráti kapcsolatán van túl, mégsem találja a helyét. Mert még mindig nem találta meg az igazit, a legjobbat. A globalizációval a lehetőség tárháza végtelen, így legtöbbször nem is próbálkozunk meg a megküzdéssel, a belső változtatással. Inkább szerencsénket és boldogságunkat külső körülményektől függővé téve új ingerek után kutatunk.

Mégis, hogyan lehetne elkerülni ezt az ide-oda kapkodó életet?

Első körben határozzuk meg életcéljainkat és értékeinket, írjuk körbe, hogyan szeretnénk élni, életünk során mit szeretnénk elérni, hova szeretnénk eljutni fejlődésünkben. Ha ezt sikerült megfogalmaznunk, akkor válogassuk ki hozzá a megfelelő eszközöket, helyszíneket és embereket. Minél tisztábban látjuk saját életcéljainkat, önmagunk erényeit, erősségeit, annál könnyebben tudunk találni olyan ingereket, melyekkel ezt meg is tudjuk valósítani. Így elkerülhetjük életünkben a fölösleges köröket, az újabb csalódásokat, a hibák ismétlődését és lehetőséget kaphatunk a teljesebb élethez. Erőforrásainkat nem a felszínes dolgok keresésre használjuk el, hanem az építésre, a fejlesztésre, az alkotásra. Így megnő elégedettségi szintünk, kipihentebbek és egészségesebbek leszünk.

Mindenkit csak biztatni tudnék, hogy ismerje meg önmagát, határozza meg céljait és legyen kellően rugalmas azok változtatására, átírására is, ha a szükség úgy hozza. Gyakorolja a megküzdést és a már kiválasztott helyzethez és emberhez legyen inkább hűséges. Tökéletes választás nincs, egy igazi forgatókönyv sem létezik, tehát téves azt hinnünk, ha beutaztuk a világot, kipróbáltunk minden lehetséges alternatívát, akkor majd elérjük a gyönyör és boldogság csúcsát. A belső munka, a megfelelő előkészítés és önismeret sokkal többet ér. Éljünk vele és tanuljunk meg konstruktívan küzdeni önmagunk értékeiért és céljaiért. Így igazi elmélyült alkotókká válhatunk és felismerjük helyünket eme nagyvilágban, ahelyett, hogy csak bolyongnánk benne.