Változni önmagunkért – hogyan?

Sokszor azt gondoljuk, hogy ha egyszer felismerjük, hogy valami nem jó nekünk, akkor a változás már csak döntés kérdése. Ha tudom, hogy túl sokat vállalok, akkor majd kevesebbet vállalok. Ha felismerem, hogy egy kapcsolatban rendszeresen háttérbe szorítom magam, akkor majd jobban képviselem a saját szükségleteimet. Ha rájövök, hogy állandóan mások elvárásaihoz igazodom, akkor egyszerűen elkezdek másképp működni. A valóság azonban ennél jóval összetettebb. 

A felismerés és a változás két külön dolog. Attól, hogy már értjük, mi történik velünk, még nem biztos, hogy képesek vagyunk másképp reagálni. Ennek az is lehet az oka, hogy a régi működésünknek funkciója volt. Lehet, hogy segített alkalmazkodni másokhoz, elkerülni a konfliktusokat, vagy fenntartani egy fontos kapcsolatot.

Éppen ezért talán nem az a leghasznosabb kérdés, hogy „Miért csinálom még mindig ezt, amikor már pontosan tudom, hogy nem jó nekem?”  Érdemesebb lehet megállni inkább annál a kérdésnél, hogy: „Mit adott nekem ez a működés, ami miatt most ilyen nehéz elengedni?” Mert ahhoz, hogy valamin valóban változtatni tudjunk, nem csak azt érdemes megértenünk, hogy miért szeretnénk máshogy működni, hanem azt is, hogy mitől volt fontos számunkra az, ahogyan eddig működtünk.

Amikor mi változunk, a kapcsolataink is változnak

A változás ritkán marad kizárólag bennünk. Ha mi másképp kezdünk el működni, az előbb-utóbb a kapcsolatainkban is érezhetővé válik. Ha valaki korábban mindig elérhető volt, mindenki problémáját meghallgatta, mindent elintézett, majd egyszer csak elkezd határokat húzni, a környezete egy új helyzettel találkozik. Ilyenkor megváltozik a kapcsolat addigi dinamikája, és ez nem feltétlenül történik mindenki számára kényelmesen.

Lehet, hogy valaki megsértődik. Lehetnek konfliktusok, értetlenség, távolságtartás, sőt akár olyan kapcsolatok is, amelyek nem tudnak alkalmazkodni az új működéshez. Ettől azonban még nem biztos, hogy rosszul csinálunk valamit. Lehet, hogy egyszerűen egy korábbi kapcsolati minta változik meg, és az új egyensúly kialakításához időre van szükség.

Ez különösen nehéz lehet akkor, amikor a változás kellemetlen érzésekkel jár. Például bűntudattal. A bűntudat ilyenkor sokszor egy korábbi mintából ered. Valahol, valamikor megtanulhattuk, hogy ha azt tesszük, amit mi szeretnénk, és nem azt, amit mások elvárnak tőlünk, akkor ezért rosszul kell éreznünk magunkat. Megtanulhattuk, hogy akkor vagyunk jók, ha alkalmazkodunk, ha figyelembe vesszük mások igényeit, ha nem okozunk csalódást. Így amikor később elkezdünk a saját szükségleteinkre figyelni, nemet mondani vagy határokat húzni, könnyen megjelenhet bennünk a bűntudat.

Éppen ezért, ha azt tapasztaljuk, hogy a változás, vagy a határok meghúzása, esetleg a saját igényeink képviselete rossz érzéssel jár, érdemes lehet nem pusztán a konkrét helyzetet megoldani, hanem azt is megvizsgálni, honnan ered ez az érzés. Amíg ugyanis nem tudunk jó érzéssel változni, határokat húzni és a saját szükségleteinket képviselni, addig könnyen lehet, hogy a régi működésünk újra és újra visszahúz bennünket. Vagy, ha meg is tudjuk tenni, nem fogjuk magunkat jobban érezni.

Ennek a mintának a felismerése és megdolgozása sokszor pszichológiai segítséget igényel. Érdemes lehet segítő szakemberrel együtt feltárni, hogy mikor és hogyan alakult ki bennünk az a belső meggyőződés, miszerint saját szükségleteink és határaink képviselete valami helytelent jelent, és hogyan alakítható át ez a mélyen rögzült működés.

"Többé nem fogadom el azt, amit nem tudok megváltoztatni. Inkább megváltoztatom, amit nem tudok elfogadni."

(Angela Davis)