A vak navigátor 1.1 - A jelen értéke

A vak navigátor

Képzeld el, hogy egyszer csak egy autó volánjánál ébredsz. Görcsösen markolod a kormányt. Nem tudod, honnan jössz, hová tartasz, és nem tudsz megállni sem. Az úton számtalan más autó is halad. „Jobbra van egy erdei út. Szerintem tetszene neked.” – mondja gyerekkori jóbarátod az anyósülésből. Mosolygós, különc, vak figura. Régebben elválaszthatatlanok voltatok, és számtalan csínybe belevitt téged, mostanában kicsit eltávolodtatok. Ki tudja, mi jár a fejében. De ahogy telnek a kilométerek, feltűnik valami különös pontosság abban, ahogy ráérez, merre lenne jobb. És ahogy hallgatod őt, a görcs oldódni kezd: nem is sietsz már annyira. Elkezded élvezni az utat.

Gyökerek

Családom révén gyerekkorom óta a személyközpontú lét és pszichológia vesz körül. Ez az alapállás nemcsak a magánéletemet határozza meg, hanem csoportvezetői és egyéni tanácsadói munkámat is. Az évek során lassan kikristályosodott bennem, hogyan tudnám összefoglalni mindazt, amit ebből az irányzatból megtanultam. Ebben a blog sorozatban erre teszek most kísérletet.

Azt vettem észre, hogy önismereti munkámban, a személyközpontú pszichológia alaptételeiben és saját belső navigátorom hangjában az évek során ugyanazt a központi kérdést hallom vissza: mi a jó nekem, most?

Ez a nézőpont talán felelőtlennek, önzőnek vagy rövidlátónak tűnhet. Valójában azonban arról szól, hogyan tudjuk a lehető legtartalmasabban megélni a jelen pillanatot – annak minden szabadságával és felelősségével együtt. Hogy egy közgazdasági képpel éljek: célunk a – jövővel diszkontált – pszichológiai jelenérték maximalizálása.

A diszkontálás a közgazdaságtanban azt írja le, hogyan vesszük figyelembe a jövőben várható dolgokat. Képzeljük el, hogy választhatunk: kapunk ma százezer forintot, vagy ígérnek kétszázezret öt év múlva. A jövőbeli pénz értékét sok minden csökkenti: az infláció (addig veszít az értékéből), a kockázat (nem biztos, hogy tényleg megkapjuk), és az is, hogy addig másra is felhasználhattuk volna a mostani összeget. Ezért a jövőbeli kétszázezer forint ma már nem ér annyit, mint amennyinek elsőre látszik.

Pszichológiai értelemben ugyanez történik. Amikor azt keressük, mi a jó nekünk most, döntésünkbe beleszőjük, amit a jövőről feltételezünk, remélünk, amire számítunk, vagy amitől tartunk. Ezek az előfeltevések ugyanúgy a jelen tapasztalataink részei, mint bármely más tények. Nem tévedések, nem előítéletek, hanem értékes adatok, melyek természetes módon alakítják, hogyan érzékeljük és értékeljük a pillanatot.

Mi a jó nekem? Hogy érzem magam? Miért érzem azt, amit érzek? Mit kéne tennem, hogy jobban érezzem magam? Most jobb lett? – ezeket a kérdéseket folyamatosan feltesszük magunknak, és miközben egyre hatékonyabb döntéseket hozunk, egyre jobban megismerjük önmagunkat.

1. ábra
Alapkérdések

Azt hittem, számomra a pénz a legfontosabb a pályaválasztásban. Elmentem bankba dolgozni. Most már látom, hogy nem az. Úgy látszik, nem ilyen ember vagyok. Ideje másik munka után néznem.