A tárgyak fogságában

Vannak olyan tárgyak, amelyektől függünk, hiszen ezek hiánya az egyén számára szignifikánsan rontaná az életminőségét (pl. rövidlátók esetében távolra néző szemüveg). Akkor mit is tekintünk patológiás tárgyfüggőségnek? A függőség akkor kezdődik, amikor a tárgyak (pl. okostelefon) már nem a mindennapi életünket könnyítik meg, hanem már az életünk a tárgyakról kezd el szólni, vagyis egyszerűsítve nem azért használjuk a tárgyakat, hogy azok segítsenek nekünk, hanem azért használjuk azokat (olykor céltalanul is), hogy a használatuk örömforrást jelentsen számunkra. Minden függőségnek így tárgyfüggőségnek is egyik klasszikus tünete a sóvárgás, amihez gyakran társul a családtagok és a barátok egzecíroztatása vagy elhanyagolása. Erre egyik tipikus példa, hogy a pár egyik tagja minden munkanap után a több órán keresztül rendezi a saját gyűjteményét, vagy keresi a lehetőségét annak, miként tud újabb tárgyakat beszerezni ahelyett, hogy a párjával töltene minőségi időt. Ezek mellett a másik tipikus tünet, hogy a tárgyfüggőség megbontja a „normális” életvezetésünket pl. a lakásban már csak a falhoz simulva lehet közlekedni, mivel annyira tele-pakoltuk, hogy másképen már nem tudunk mozogni.

Mit is kezdjünk ebben a helyzetben? Képzeljük el a jövőbeni helyzetünket és énünket, 1 év múlva milyenekké szeretnénk válni, mit szeretnék elérni, vagy hogyan szeretnénk kinézni. Ha elképzeltük, gondolkozzunk el azon, hogy az a jövőbeni énünk, akit elképzeltünk ezen tárgyak közül miket nem használna, vagy mely ruhadarabokat nem venné fel. Ha a jövőbeni énünk, akivé mi is szeretnénk válni egy kopott ruhadarabot már nem venne fel, akkor mi most a jelenben miért tartjuk meg, rosszabb eseben miért hordjuk?

Persze vannak olyan tárgyaink, amelyekhez nagyon erőteljes érzelmek kötődnek pl. az esküvőn hordott nyakkendő stb. Ebben az esetben is, mint a pszichológia minden területén a mértéken van a hangsúly, ha van pár tárgyunk, amihez érzelmileg kötődünk, ez teljesen egészséges. Ha több ezer ilyen tárgyunk van, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy ennek mi lehet az oka, és valójában az összes tárgy iránt mély érzelmi szálakkal kötődünk-e.

Hollósy-Vadász Gábor