A szakítás mint gyász

Szakításfeldolgozó csoportjaimban, egyéni klienseimtől is gyakran elhangzik valami ilyesmi kérdés: "Dehát miért vagyok ennyire kiborulva, ez mégis csak egy szakítás, nem halt meg senki." Az az igazség, hogy a szakítás egy olykor nagyon fájdalmas és komplex élmény, amelyben az életünk egyik legfontosabb szereplőjét veszítjük el. A szakítás is gyász, és a benne rejlő érzelmi terheket és kihívásokat meg kell élnünk, és fel kell dolgoznunk, hogy tovább léphessünk. A szakítás, a visszautasítás elménye a vizsgálatok szerint olyan agyi régiókat aktivál, mint a fizikai fájdalom.

Emellett a szakítás nem csupán egy kapcsolat végét jelenti, hanem egy időszakos életmódváltást, az elveszítés és változás okozta veszteség feldolgozását is.

Az érzelmi fájdalom, amit a szakítás okoz, sokszor nem kevésbé intenzív, mint egy szerettünk elvesztése esetén. Az elhagyatottság érzés, a magányosság és a veszteség érzése mind jelen lehetnek, és komoly pszichológiai hatásokkal járhatnak. 

Az elfogadás az a lépés, amelyre a legtöbben vágyunk, de ennek elérése nem könnyű. A szakítás során érzett fájdalomnak és veszteségnek meg kell történnie, és nem szabad elbagatellizálnunk vagy elfojtanunk az érzelmeinket. A tudományos kutatások azt mutatják, hogy az érzelmi feldolgozás és az érzelmek kifejezése hosszú távon segíthetnek a gyógyulásban.

John Green író azt mondja: "Szívünk olyan, mint egy összetört ablak. A gyász idővel nem teszi újra tökéletesre, de megtanít minket élni a töröttülnél is." 

A szakítás és az ezzel járó gyász egyedi és személyes élmény. Nincs egyetlen helyes módja a feldolgozásnak, és mindenki saját idejében és módszerével gyógyul. A szakítás gyászát nem szabad alábecsülni, és érdemes befektetni az érzelmi gyógyulásba, hogy végül újra boldog és egészséges életet élhessünk. Az fontos, hogy vegyük komolyan az érzelmeinket, és keressünk támogatást ebben a nehéz időszakban. 

Ahogy más veszteségeknél, úgy a szakításnál is nagyon fontos, hogy értsük az okokat, rálássunk arra, hogy mi történt, és mit tanulhatunk ebből. 

Ehhez sokszor segíthet, ha leírjuk a gondolatainkat. 

Klienseimet régóta kísérem egyéniben és csoportos formában is szakításuk feldolgozásában. Íme 5 kérdés, amit nekik is ajánlani szoktam, hogy gondoljanak át, de legjobb, ha naplóbejegyzés formájában le is írják:

1. Mi fog hiányozni a kapcsolatból? = Mi az, amit el kell gyászolnom?
2. Mi az, ami nem fog hiányozni a kapcsolatból? = Minek örülünk, hogy vége van?
3. Mi az, ami nem volt meg ebben a kapcsolatban, de szeretném, ha egy következőben meglenne?
4. Mi az, amit én egy kapcsolatba viszek, amiben jó vagyok, ami jó partnerré tesz engem? = Mi a volt partnerünk vesztesége / jövendőbeli partnerünk nyeresége?
5. Mik a legnagyobb leckék, amikről magammal kapcsolatban tanultam a kapcsolat és a szakítás során?

Sokat segíthet, ha egy szakemberrel vagy sorstársakból álló csoporttal át tudjuk beszélni azt, amin keresztül megyünk. 

Ha ilyen és hasonló problémákkal küzdesz egy nemrég véget ért párkapcsolat miatt, nyugodtan keress egyéni folyamattal kapcsolatban, vagy tájékozódj a honlapomon az induló csoportokkal kapcsolatban!