A szakítás is gyász - Néhány gyakorlat, amivel segíthetsz magadon

Szakításfeldolgozó csoportjaimban, egyéni klienseimtől is gyakran elhangzik valami ilyesmi kérdés: "Dehát miért vagyok ennyire kiborulva, ez mégis csak egy szakítás, nem halt meg senki." Az az igazség, hogy a szakítás egy olykor nagyon fájdalmas és komplex élmény, amelyben az életünk egyik legfontosabb szereplőjét veszítjük el. A szakítás is gyász, és a benne rejlő érzelmi terheket és kihívásokat meg kell élnünk, és fel kell dolgoznunk, hogy tovább léphessünk. A szakítás, a visszautasítás elménye a vizsgálatok szerint olyan agyi régiókat aktivál, mint a fizikai fájdalom.

Emellett a szakítás nem csupán egy kapcsolat végét jelenti, hanem egy időszakos életmódváltást, az elveszítés és változás okozta veszteség feldolgozását is.

Az érzelmi fájdalom, amit a szakítás okoz, sokszor nem kevésbé intenzív, mint egy szerettünk elvesztése esetén. Az elhagyatottság érzés, a magányosság és a veszteség érzése mind jelen lehetnek, és komoly pszichológiai hatásokkal járhatnak. 

Az elfogadás az a lépés, amelyre a legtöbben vágyunk, de ennek elérése nem könnyű. A szakítás során érzett fájdalomnak és veszteségnek meg kell történnie, és nem szabad elbagatellizálnunk vagy elfojtanunk az érzelmeinket. A tudományos kutatások azt mutatják, hogy az érzelmi feldolgozás és az érzelmek kifejezése hosszú távon segíthetnek a gyógyulásban.

John Green író azt mondja: "Szívünk olyan, mint egy összetört ablak. A gyász idővel nem teszi újra tökéletesre, de megtanít minket élni a töröttülnél is." 

A szakítás és az ezzel járó gyász egyedi és személyes élmény. Nincs egyetlen helyes módja a feldolgozásnak, és mindenki saját idejében és módszerével gyógyul. A szakítás gyászát nem szabad alábecsülni, és érdemes befektetni az érzelmi gyógyulásba, hogy végül újra boldog és egészséges életet élhessünk. Az fontos, hogy vegyük komolyan az érzelmeinket, és keressünk támogatást ebben a nehéz időszakban. 

Ahogy más veszteségeknél, úgy a szakításnál is nagyon fontos, hogy értsük az okokat, rálássunk arra, hogy mi történt, és mit tanulhatunk ebből. 

Ehhez sokszor segíthet, ha leírjuk a gondolatainkat. 

Klienseimet régóta kísérem egyéniben és csoportos formában is szakításuk feldolgozásában. 

Íme 5 kérdés, amit nekik is ajánlani szoktam, hogy gondoljanak át, de legjobb, ha naplóbejegyzés formájában le is írják:

1. Mi fog hiányozni a kapcsolatból? = Mi az, amit el kell gyászolnom?
2. Mi az, ami nem fog hiányozni a kapcsolatból? = Minek örülünk, hogy vége van?
3. Mi az, ami nem volt meg ebben a kapcsolatban, de szeretném, ha egy következőben meglenne?
4. Mi az, amit én egy kapcsolatba viszek, amiben jó vagyok, ami jó partnerré tesz engem? = Mi a volt partnerünk vesztesége / jövendőbeli partnerünk nyeresége?
5. Mik a legnagyobb leckék, amikről magammal kapcsolatban tanultam a kapcsolat és a szakítás során?

Sokat segíthet, ha egy szakemberrel vagy sorstársakból álló csoporttal át tudjuk beszélni azt, amin keresztül megyünk. 

Ha szeretnél egy frissen szakított kliensekből álló csoport részeként dolgozni a szakításod fájdalmának feldolgozásán, jelentkezz hamarosan induló csoportomba október 11-ig: https://brigittapuskas.com/szakitas-csoport/