A stressz. Amire sokszor csak legyintünk........

Egy híres angol professzor szavaival élve „A munkahelyről való rendszeres kimaradás, a szorongás, az alkoholfüggőség, a depresszió, a düh, a szerencsejáték, a lopás, a szexuális zavarok, a családi konfliktusok, a szívbetegségek, a koncentrációs és emlékezeti problémák, az elhibázott megítélések, a silány döntéshozatal mind egy modern stressz-járvány részei, ami gyorsan terjed.” Selye János, a stressz kutatás atyja, szerint a stressz az élet sava borsa. Két formája létezik: az egyik az ún. eustressz, ami kellemes, kívánatos, a személy által fontosnak tartott képességei alkalmazására késztetik az egyént illetve arra, hogy új képességeket szerezzen, azaz építően hatnak a személyre.

Másik formája a distressz, ami kellemetlen, káros. Stresszkeltő események, sajnos, a mindennapi életünk részei lehetnek, úgy mint a szenzoros túlingerlés (fény, zaj stb.), de a jelentősebb egyéni életesemények (válás, hozzátartozó halála, börtön, betegség), munkahelyi problémák (állásvesztés, konfliktusok, új munkahely, túlterhelés), traumatikus események (baleset, természeti katasztrófa) bekövetkezésétől sem vagyunk védve. A stresszre adott leggyakoribb válasz a szorongás, továbbá a harag és agresszió. A harag gyakran agresszióba torkollhat. Ha a frusztráció forrásán nem vezethető le a feszültség, akkor az gyakran más, ártatlan személyekre,tárgyakra irányulhat. Megjelenhet a másik véglet is, a visszahúzódás és fásultság. Ha a stresszhelyzet állandósul és az egyén nem tud vele megküzdeni, akkor a fásultság depresszióba csaphat át. Komoly stressz hatására az érzelmi reakciókon túl felléphetnek koncentrációs nehézségek, vagy logikus gondolkodás szétesése, teljesítményromlás, ragaszkodás merev vagy cél nélküli viselkedéshez, de előfordulhat a lehetőségek mérlegelésére való képtelenség.

Megoszlanak ugyan a vélemények, de mindenképp érdemes elgondolkodni azon a megállapításon, mely szerint a legveszélyesebb megbetegítő stresszorok a megoldatlan lelkiállapotok, főként a hosszasan hordozott negatív érzelmi állapotok, mint a harag, gyűlölet, bűntudat. Mindannyian mások vagyunk, ezért különbözőképpen értékeljük és éljük meg a hasonló helyzeteket. Ki mit ítél veszélyesnek, kimerítőnek, ijesztőnek vagy megterhelőnek, egyénenként változó és az egyén kiértékelési rendszerén múlik, mely szubjektív. Függ attól, hogyan észleli, minősíti –milyen jelentéssel ruházza fel- az eseményeket, továbbá, hogy ezek függvényében milyen reakciót alakít ki az illető. Nagyon fontos kérdés, mennyire reális az, amit az egyén szubjektívnek él meg. Azaz milyen : -az adott helyzet, -az illető énképe, -a saját képességekbe vetett hite, -gondolkodásbeli beállítódása, -énkép-énideál kapcsolata (esetleg irreális elvárásokat támaszt magával szemben)? A stresszforrás csökkentéséhez fontos lehet a gondolkodásbeli átstrukturálás. Sokszor nincs lehetőségünk a helyzet elkerülésére, ami szintén csökkenthetné a minket érő stresszt, ezért érdemes alkalmazni a szempontváltás módszerét. Fontos megtanulni, hogyan mondjunk nemet és kerüljünk ki az örökké megfelelés és teljesítés ördögi köréből, továbbá a mai rohanó világban időgazdálkodás nélkül könnyen bekerülünk egy sötét, végeláthatatlan feladat-alagútba.

A már kialakult stresszhelyzet esetén segíthet, ha a helyzetre koncentrálunk, több oldalról elemezzük a fennálló helyzetet , tisztázzuk saját érzéseinket, elvárásainkat , továbbá segítséget kérünk. A stresszhelyzet egyben egy felgyorsított tanulási folyamat is. A válságot csak az egyéni hozzáadott érték maximalizálásával tudjuk a saját hasznunkra fordítani.