Mikor elég egy baráti beszélgetés, esetleg baráti beszélgetések sorozata, és mikor szükséges pszichoterápia? A választás többek között a lelki probléma súlyosságától, időbeli kiterjedtségétől és a szenvedő fél motivációjától függ. Ha a problémát valaki nem érzi súlyosnak, és csak egy hirtelen felmerült nehézségnek tűnik, elég lehet róla beszélgetni a barátokkal. Ha azonban súlyosnak érzi, és már régóta szenved tőle, akkor tanácsos pszichológushoz, pszichoterapeutához fordulni. A pszichoterápiához szükség van a leendő páciens részéről kitartásra és az önfeltárásra való hajlandóságra is.
A döntés megkönnyítése érdekében az alábbiakban vázlatosan bemutatom, hogy miben hasonlít, és milyen jelentős pontokon tér el egymástól a pszichoterápia és a baráti beszélgetés.
Hasonlóságok:
- megértő, empatikus légkör
- egyenrangú kapcsolat
- a segítséget kérő fél elmondhatja a problémáját
- megoldást vár, vagy a megoldásban való segítséget
- érzelmi odafordulást élhet meg a segítő részéről
- a másik fél figyelmesen meghallgatja őt
- a segítséget kérő visszajelzést kap a problémájával kapcsolatban
- a felek az adott témakörben információkat osztanak meg egymással, kifejtik nézetüket
- a segítő támogató, bátorító mondatokat mond
Különbségek:
A probléma beazonosítása
Pszichoterápia: diagnózis felállítása az első interjú alapján, szükség esetén pszichodiagnosztikai eszközökkel (tesztek) kiegészítve
Baráti beszélgetés: nem feltétlenül pontos
Cél
Pszichoterápia: a pszichés zavar kezelése lélektani eszközökkel, a pácienssel kötött (szóbeli) terápiás szerződés alapján
Baráti beszélgetés: ventillálás, sorsközösség keresése, azonnali megkönnyebbülés elérése
Rendszeresség
Pszichoterápia: Van, a terápiás szerződés alapján
Baráti beszélgetés: esetleges
Nyugodt környezet
Pszichoterápia: Biztosított: tudományosan és tapasztalatilag kialakult feltételek, ahol a nyugalom alapkövetelmény
Baráti beszélgetés: lehetnek zavaró tényezők: pl. zajos hely, telefoncsörgés, telefonálás a beszélgetés közben mással
Kölcsönösség
Pszichoterápia: Nincs: a figyelem fókuszában a páciens áll a problémájával, a terapeuta nem beszél a saját gondjairól
Baráti beszélgetés: Van: a segítő fél is beszél a saját gondjairól, személyes élményeiről és tapasztalatairól
Reakció
Pszichoterápia: A terapeuta szakmai keretek között irányítja a beszélgetést annak érdekében, hogy a páciens jobban megértse saját problémáját, és ki tudja dolgozni a számára optimális megoldáshoz vezető utat.
Baráti beszélgetés: konkrét tanácsok, a praktikus megoldás keresése
A segítő beállítódása
Pszichoterápia: elfogulatlan, előítélet-mentes, nem ítélkező
Baráti beszélgetés: elfogult, esetleg előítéletes
Szubjektív vélemény kifejezése
Pszichoterápia: Nincs: a terapeuta semleges álláspontot képvisel, nem nyilvánít szubjektív véleményt
Baráti beszélgetés: Van
A beszélgetés jellege
Pszichoterápia: a közösen választott módszer(ek) szerint irányított
Baráti beszélgetés: kötetlen
Együtt sírás
Pszichoterápia: Nincs: érzelmileg stabil, empatikus magatartás a terapeuta részéről
Baráti beszélgetés: lehetséges
A segítő végzettsége
Pszichoterápia: speciális képzettséghez kötött: pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus, pszichiáter, pszichológus
Baráti beszélgetés: laikus is lehet
Hivatkozások:
Füredi J., Németh A. (Szerk.) (2015) A pszichiátria magyar kézikönyve. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest
Komment írása