A poszttraumás és a „hétköznapi” stressz kezelésének 3 közös pontja

Gyakori stresszreakciók

A poszttraumás stressz-szindróma jellemző tünetei a kellemetlen emlékképek megjelenése, az alvási nehézségek és a memóriaproblémák. Ezek következtében a beteg hajlamos lehet kerülni mások társaságát, illetve nem gyakorolni többé azokat a tevékenységeket, hobbikat, amelyek korábban örömet szereztek a számára. A terápia célja, hogy a páciens felismerje és elhárítsa ezeket a reakciókat, amelyeket az agy a túlélés érdekében indít be. Az álladó fizikai és érzelmi készenlét ugyanis rendkívül fárasztó, így teljesen kimerít. A hagyományos stresszkezelési módszerek, mint a pozitív gondolkodás, az irányított légzés vagy a relaxálás bár valóban megnyugtatják a testünket, nem nyújtanak tökéletes eredményt, hiszen a fenti agyi reakciókat nem tudják kikapcsolni. A poszttraumás stressz kezelésekor alkalmazott alábbi 3 lépés a hétköznapi stresszforrások elhárítására is használható.

1. Először is el kell fogadnunk, hogy a stressz nem feltétlenül rossz dolog. Mindössze azt jelenti, hogy az agy felkészíti a testet a túlélésre – még akkor is, ha nem áll fenn valódi életveszély. Stressz esetén tudatosítsuk magunkban, mi történik épp az agyunkban és miért. A stressztől nem kell félni, illetve a természetes reakciók nem szégyellendőek, és nem is a gyengeség jelei.
2. Másodszor, a stressz jelenlétét nem szabad figyelmen kívül hagyni; fel kell ismernünk, mi történik velünk éppen. Az elkerülő magatartás ugyanis nem szünteti meg magát a problémát, sőt, lehetetlenné teszi annak kezelését, illetve súlyosbíthatja is a tüneteket.
3. Harmadszor, tudnunk kell, hogy még extrém körülmények között is eldönthetjük, hogyan szemléljük a problémát. A leggyakoribb reakció, hogy kizárólag a problémára magára gondolunk, illetve arra, hogyan menekülhetnénk meg előle. Ez lassan rögeszménkké válik, így képtelenek leszünk kidolgozni egy működő megoldást. Ha viszont megnyugszunk, sokkal tisztábban látjuk majd a helyzetünket, és hamarosan összeáll a megoldás terve is.