Párkapcsolati játszmáink 1. rész

           Terrence Real „Házasság vagy szövetség” (2008) című könyvében a párkapcsolatok alapvető nehézségeként a 20. századi eszmékkel rendelkező férfiak, és a 21. századi felfogás szerint működő nők konfliktusos találkozását jelöli meg. Eszerint a férfiak arra szocializálódnak, hogy legyen kemények, és lehetőleg ne nagyon mutassák ki az érzelmeiket (főleg a sérülékenységüket); ez pedig sokszor összeütközésbe kerül azzal, hogy a 21. században a nők már nemcsak a családfenntartást várják partnerüktől, hanem minőségi, meghitt kapcsolatot velük és a gyermekeikkel egyaránt – azonban ehhez sokszor ők sem rendelkeznek a vágyaik irányába vivő stratégiákkal. Miközben mindkét fél egy jobb párkapcsolatot szeretne, és ezért sok esetben még tenne is, mégis sikerül aláásni saját szándékaikat. A visszatérő mintázatot mutató kommunikációs csapdáknak – más szóval játszmáknak – Real 5 jelentős fajtáját különíti el a párkapcsolatokra vonatkozóan, melyeket „vesztes stratégiáknak” nevez. Ezek a következők: az igazság hajszolása, a partnerünk irányítása, a gátlástalan önkifejezés, a megtorlás és a bezárkózás. Ebben a részben az első vesztes stratégiáról, az igazság hajszolásáról írok bővebben.

Biztosan sokak számára ismerős az a helyzet, mikor kicsattan egy vita a pár két tagja között valamilyen apróságon; például, hogy az egyik cukkini helyett karfiolt vett a boltban, vagy a vasárnap délután 4-re megbeszélt találkozóra ugyan pontosan megérkeztek, de az egyikőjük a Kálvin, a másik a Blaha Lujza térre. Illetve kiválóan szemlélteti ezt a Jóbarátok sorozatban, amikor Ross visszakaphatná élete szerelmét Rachelt egy félrelépés után, de ő csak azt hajtogatja, hogy "...de hát szakítottunk!!!". Ilyenkor könnyen megtörténik, hogy egy ártalmatlannak induló veszekedés akár a végletekig elmélyül, mert mindketten nyilvánvalónak érzik, hogy nekik van igazuk, és elkezdenek azért küzdeni, hogy a másik ezt beismerje. Az érvekkel való dobálózás közben azt tapasztalják, hogy a másik egyre inkább a sajátját hajtogatja, ahelyett, hogy igazat adna - így csúsznak folyamatosan lefelé egy spirálon, és egyre rosszabbul érzik magukat. A bizonyítékok hajigálásával folytatott háború közben általában megfeledkeznek az érzések kifejezéséről és megértéséről, valamint a megoldásra való fókuszálásról. A legrosszabb az egészben pedig az, hogy ezeknek a csatáknak a végén általában csak két vesztes áll egymással szemben (vagy egymásnak háttal). 

Real a következő fontos alapelvet fogalmazza meg ezzel kapcsolatban: „Az objektív igazságnak nincs helye az intim párkapcsolatokban.” A szerző arra is rámutat, hogy sokszor azért nehéz ellenállni a háborúzásnak, mert nem egyszer valóban igazunk van; azonban a kapcsolatunk szempontjából nem az a fontos, hogy kinek van igaza, hanem az, hogy rátaláljunk a megoldásra. 

Ha esetleg ráismertünk a házasságunk/párkapcsolatunk mindennapjainak egy visszatérő momentumára, akkor jó úton vagyunk a megoldás felé; ugyanis az első lépés mindig a felismerés és tudatosítás. A következő részekben a többi vesztes stratégiát, majd 5 nyerő stratégiát is ismertetek ugyanezen szerző gondolatainak mentén.

Hivatkozás

Real, T. (2008) Házasság vagy szövetség? Park Könyvkiadó, Budapest.