A pánikbetegség tünetei és okai

A pánik zavar az egyik leggyakoribb szorongásos megbetegedés. Évente a népesség 2-3%-át érinti Európában (Dick, Bland & Newman, 1994). A pánik zavar a nők esetében gyakoribb, kétszer nagyobb gyakorisággal fordul elő a férfiakhoz viszonyítva. Az első tünetek általában, a férfiak esetében 19 év körül jelentkeznek, a nők esetében 21 év körül. Az első tünetek 40 éves kor utáni jelentkezése ritkának számít. A pánik zavarral más pszichiátriai betegségek is gyakran szövődnek, pl. major depresszió (73,4%), káros alkoholhasználat (54,2%), káros droghasználat (43%) és fóbiás betegségek (44,2%) (a zárójelben szereplő adatok élethossz-prevalenciát mutatnak). A fóbiák közül különösen kiemelhető a gyakran szövődő agorafóbia (a személy nem meri elhagyni az otthonát, fél a nagy nyílt terektől, a tömegközlekedéstől, zárt helyen való tartózkodástól), amely jelentősen beszűkítheti az ebben szenvedők életét. Érdekesség, hogy a pánikos tünetektől szenvedő emberek csupán 60%-a keres fel orvost.

A pánik betegség/pánik zavar tünetei (DSM-V. kézikönyv)

Jellemző a visszatérő, váratlan és hirtelen jelentkező pánikrohamok megjelenése, melyek során intenzív félelem vagy diszkomfort érzés jelentkezik, és amely néhány perc alatt tetőzik.

 A pánikrohamok alkalmával a következő tünetek a leggyakoribbak: heves szívverés, szívdobogás érzés, izzadás, reszketés, remegés, légszomj, fulladásérzés, mellkasi fájdalom vagy diszkomfortérzés, hányinger, hasi diszkomfort, szédülés, bizonytalanságérzés, ájulásérzés, hidegrázás, hőérzet, zsibbadás, bizsergés, valószerűtlenség érzés, megőrüléstől és haláltól való félelem.

A rohamokat követően gyakran tartós aggodalom alakul ki a személyben, mert fél, hogy a rohamok visszatérhetnek. Emiatt, az ún. anticipátoros (előrevetítő) szorongás miatt a személyek viselkedése megváltozik, elkerülnek bizonyos helyzeteket, ezáltal életterük beszűkül (pl., aki tömegközlekedési eszközön lesz rosszul, elkerülheti ezek használatát, vagy egyedül nem mer menni sehova, mert fél, hogy mi történik, ha rosszul lesz és senki nem tud neki segíteni). 

Fontos kiemelni, hogy a pánik zavar tünetei összetéveszthetők más testi-szervi eredetű betegségekkel, ezért ha hasonló tünetek jelentkeznek, érdemes előtte egy orvosi vizsgálattal kizárni a testi okokat (hipertireózis, kardiopulmonális betegségek stb.) Hasonló tüneteket okozhatnak egyes gyógyszerek, drogok, így ezek esetleges hatását is ki kell zárni a pánikzavar diagnózisának felállításához. Fontos tehát, hogy a pánik zavar diagnózisát mindenképp szakember állítsa fel.

Feltételezett okok a pánikbetegségben

A pánikbetegség pontos okai még nem tisztázottak, azonban több faktor is szerepet játszhat a kialakulásában. A legfontosabb faktorok a genetikai, biológiai, pszichológiai és környezeti faktorok. A monozigóta (egypetéjű) ikrek esetében, ha az egyik iker pánikbeteg, nagyobb az esély, hogy a másik iker is pánikbetegségben fog szenvedni, azonban a dizigóta (kétpetéjű) ikrek esetén ez az összefüggés nem ilyen erős (genetikai hajlam szerepe) (Katon, 2006).

 Az agyi képalkotó eljárások feltárták, hogy a pánik betegséggel küzdők agyában strukturális és funkcionális eltérések találhatók azokhoz képest, akik nem szenvednek ilyen tünetektől (pl. az amygdala, a locus ceruleus, a hippocampalis régió, a serotonin és norepinefrin rendszer eltérései) (Goddard & Charney, 1997). Ezek az eltérések egy túlzottan érzékeny félelem/szorongás rendszert alakítanak ki (Katon, 2006).

Az agyi-idegrendszeri eltéréseken kívül nagyon fontos szerepet játszanak a pszichikus és környezeti faktorok egyaránt. Kb. a paciensek 80%-a számol be nagy stresszes életeseményekről, a tüneteket megelőző 12 hónapból. A gyermekkori fizikális vagy szexuális abúzuson átesett személyeknél is jóval nagyobb a pánik zavar kialakulására az esély (Katon, 2006).

Pánikbeteg személyeknél gyakran megfigyelhető, hogy a tünetek megjelenése vagy kiújúlása előtt veszteségek érték a személyt (halálesetek, szülőktől való szeparáció, kapcsolati veszteségek) (Gabbard, 2016). Szintén gyakori, hogy a pánikbetegséggel küzdő személyeknek a kötődési stílusa bizonytalan, nehézséget okoz számukra a kötődés és a szeparáció közti ingadozás. Gyakori témaként jelenik meg a pánikbetegségben a harag, a düh és az ezek ellen való védekezés is.  

Irodalomjegyzék

American Psychiatric Association, Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders (DSM-5®) (Fifth ed.), American Psychiatric Association, Arlington, VA, 2013.

Dick, C. L., Bland, R. C., & Newman, S. C. (1994). Panic Disorder. Acta Psychiatrica Scandinavica, 89(376), 45–53.

Gabbard G. O. (2016). A pszichodinamikus pszichiátria tankönyve. Ötödik kiadás. Oriold és társai.

Goddard, A. W., & Charney, D. S. (1997). Toward an integrated neurobiology of panic disorder. Journal of Clinical Psychiatry, 58(2), 4-12.

Katon, W. J. (2006). Panic Disorder. New England Journal of Medicine, 354(22), 2360–2367.