"Ebben a korban már nem illik.” Sok nő akkor is hallja ezt a mondatot a fejében, ha senki nem mondja ki hangosan. A fiatalságot ünneplő világban könnyű elhinni, hogy az ősz hajjal és a ráncokkal a vonzerő is eltűnik. Ha valaki folyton azt figyeli, mit kellene eltakarnia a testén, nehezebb önfeledten jelen lennie az együttlétben.
A kutatások szerint a ritkább szex mögött nem feltétlenül a vágy hiánya áll. Lehet, hogy nincs társ, a partner beteg, vagy a kapcsolatból kikopott a figyelem és a gyengédség. A testi változások, a betegségek és egyes gyógyszerek is nehezíthetik a szexualitás megélését. A családról, beteg hozzátartozóról való gondoskodás mellett pedig sokszor alig marad energia saját magunkra.
A régi beidegződések is velünk maradhatnak: a nő ne kezdeményezzen, ne beszéljen arról, mire vágyik, inkább a párja kedvében járjon. Aki sokáig mások igényeit tette előre, annak szokatlan lehet kimondani: „Nekem ez esne jól.” Különösen akkor, ha korábban elutasítást vagy bántást tapasztalt.
A hallgatás a segítségkérést is megnehezíti. Sokan szégyellnek kérdezni, az orvos pedig nem mindig hozza szóba a szexualitást. Így könnyen megmarad az érzés, hogy ezzel már együtt kell élni.
Ötven felett sem kell lemondani az örömről, de szexelni sem kötelező. Van, akinek az ölelés, másnak az önfelfedezés vagy a szenvedélyes együttlét fontos. A lényeg, hogy legyen tér a saját vágyaknak és határoknak, és lehessen róluk nyíltan és szégyen nélkül beszélni.
Kiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Komment írása