Online Társkeresés 3. rész

Online Társkeresés 3. rész

Az előző két részben az online társkereséskor használt profilfényképeket érintő eredményeket ismertettem. A téma lezárásaként következzenek a további lépéseket érintő eredmények.

Tegyük fel megérett a helyzet egy üdvözlő üzenetre. Ha valaki azon szeret dilemmázni, hogy rövid köszönés, és kötetnyi önéletrajz között hova helyezze ennek terjedelmét, bizonyára örül, ha megtudja, hogy ez egyáltalán nem befolyásolja a válasz valószínűségét (Rudder, 2013). Üzenet hosszától függetlenül férfiak átlagosan 25%-ban, nők 40%-ban kapnak választ. Az első hét óra a kritikus, a válaszok fele ennyi idő alatt érkezik meg. A hetedik óra környékén hirtelen mélyrepülést vesznek a remények.

A válasz megérkezése azonban csak a siker fele, azaz harmada. Az első válasz megérezése után is csak körülbelül 30% az esély arra, hogy levelezés, párbeszéd alakul ki. Ha létrejött egy ígéretesnek ítélt kapcsolat, onnantól szinte biztos (több mint 90%), hogy legalább a második randevúig eljutnak a felek, sőt, jó esélyük van a legalább egy évig tartó kapcsolatra (Gavin, 2005). A „legalább egy évig” pozitívabb, mint aminek elsőre hangzik, mivel a kutatás csak ennyi ideig követte nyomon a résztvevőket. Ez a 90 százalék sokkal magasabb, mint hagyományos ismerkedés esetén, aminek természetesen fő oka, hogy online, arc nélkül, szívesebben felfedik magukat az emberek. Ennek egy érdekes következménye, hogy férfiak számára nagyobb jelentőséggel bír, nagyobb elköteleződést jelent egy formálódó online kapcsolat, mint nők számára, hiszen önmaguk és érzelmeik mélyebb feltárásával ők „többet” invesztálnak ilyenkor a kezdetekbe. Tipikusan a nők is kevésbé várják el „udvarlójuktól” a macsó szerepet írásban, mint személyesen, és a férfiak is hajlandóbbak az önfeltárásra. Mivel már az ismeretség kezdetén olyan magas a bizalmi szint, ami „normál” esetben egy szorosabb kapcsolatra jellemző, így az ún. kognitív disszonancia-oldás elve szerint a kapcsolat automatikusan szorosabbá válik. A felek észlelik magukon, hogy „már azt is tudja rólam, amit senkinek sem mondok el”, és ebből tudattalanul arra következtetnek, hogy „akkor nagyon szoros kapcsolatban vagyunk”, és ennek megfelelően is kezdenek viselkedni.

A létrejövő párkapcsolat várható élettartama annál hosszabbnak bizonyult, minél többet chateltek a felek az egyszerű üzenetváltások helyett/mellett, és minél többet beszéltek egymással telefonon mielőtt találkoztak. Szintén nagyon informatív, hogy küldtek-e egymásnak ajándékot. Érdemes tehát vagy megnyitni ezeket a csatornákat is, ha komolyak a szándékaink, vagy – másik oldalról nézve – észlelni magunkon, hogy csináljuk-e ezeket, mérlegelendő, hogy mennyit jelent nekünk a kapcsolat.

 Kihangsúlyoznám, hogy a „hagyományos” és online ismerkedésből kialakuló kapcsolatok élettartamában nem találtak eltérést. A nagy különbség abban található, hogy túljut-e a kapcsolat a kezdeti, az első pár személyes találkozást jelentő időszakon.

Nem csoda tehát, mint ahogy az első részben megemlítettem, hogy az internetes társkeresés hatékonyabb, mint azt sokan gondolják. Egy amerikai felmérés szerint minden ötödik felhasználó házasságot köt valakivel, akit interneten ismert meg.

Zárszóként: ezen írásomban, és leginkább két megelőző részében szó esett technikai fogásokról, amik segítségével kozmetikázhatjuk az önmagunkról mutatott képet. Ezek használatakor érdemes tisztázni magunkban a társkeresés célját, szem előtt tartva, hogy a hosszú távú együttélés annál könnyebb, minél kevesebb kompromisszumkötéssel jár. Így mindkét félnek érdeke, hogy minél őszintébb, hitelesebb képet mutassanak magukról a kapcsolat kezdetén.