Működésünk a fejlődési szakaszok tükrében

 Működésünk alapja a a fejlődési szakaszok tükrében

  A két legismertebb megközelítést Erikson pszichoszociális, és Freud pszichoszexuális fejlődéselméletének összehasonlításán keresztül mutatom be. 

Alapvető különbség közöttük, míg a pszichoszociális megközelítés a kultúra, szociális kapcsolatok és történelmi tényezők befolyásának fontosságára épül, a pszichoszexuális elmélet biológiai meghatározottságú, melyben a fejlődés a libidón keresztül bontakozik ki.

 Tehát, tulajdonképpen az identitás áll szemben a szexualitással. Ennek alapja az lehet, hogy Erikson művészként határozta meg önmagát, míg Freud orvos volt. Eltérés továbbá, hogy Freud elmélete az ösztön-énre és felettes énre épül, míg Eriksoné az egora. 

 A két elmélet közös gyökerét az adja, hogy Erikson nem szakított a freudi pszichoanalízissel, azt az atyai Freud elhagyhatatlan ősalapelvének tekintette. Ezenkívül mindkét elmélet (pszichoszociális és pszichoszexuális) olyan fejlődésmodell, amelyben a szakaszok sorrendje meghatározott, és tempójuk, intenzitásuk egyedfüggő.  

 Freud pszichoszexuális elmélete 5 fő részből áll (az első, orális szakasz kettéválik bekebelezés és szadisztikus szakaszokra), és ez alapján a fejlődés a serdülőkorral véget ér; míg Erikson elmélete 8 szakaszt ölel fel, ami egészen időskorig végigvezeti a fejlődést, tehát egy életen át tartó folyamat. 

 A pszichoszociális modell alapján egyik szakaszból a következőre csak úgy juthatunk tovább, ha az adott tartományhoz tartozó krízist megoldottuk, míg a pszichoszexuális elméletben a fejlődések szakaszai között lehetnek átfedések. Mindkét megközelítésben lehetséges a fixáció és regresszió, illetve nem megfelelő fejlődés esetén patologikus következmények is felléphetnek.

Kabai Zsuzsanna pszichológus

Hivatkozás: Cole&Cole 2003, Fejlődéslélektan