A pályaválasztással kapcsolatban felmerül az a kérdés is, hogy milyen indítékok állnak a hátterében. A fejlett társadalmakban az egyénnek sokféle lehetősége van, számos foglalkozás közül választhat. Ezért érdemes vizsgálni, hogy mik azok a tényezők, melyek felkeltik érdeklődését, ösztönző erőként hatnak a későbbi pálya kijelöléséhez. Ha az emberektől megkérdezik, miért választották az adott pályát, sokan külső okokkal magyarázzák, mint például a családi körülmények, lakóhelyükön lévő lehetőségek, anyagi helyzet. Mások belső okokat sorolnak fel, ám ezek kissé semmitmondóak: kedve volt hozzá, ez érdekelte, stb. Az ilyen válaszok keveset árulnak el a tényleges motivációról. Ugyanakkor nem azt jelentik, hogy a pályaválasztás indoklás nélküli, hanem, hogy nem mindenki tudja megfogalmazni a pályaválasztását motiváló tényezőket.
A munka önmagában is örömet okoz, azzal, hogy az egyén „intellektuális és muszkuláris eszközeit” használja.
A munkában különböző szükségletek jelennek meg, mint például: élelem, testi jó közérzet, tevékenykedés, gondolatok és érzések megoszthatósága, uralom az elemek vagy az emberek felett, lehetőség az önálló döntésre, eredményesség, elismerés, vagy konformitást, altruizmust.
A motivációs elméletek között az egyik legismertebb A. H. Maslow motivációs piramisa, mely az alábbi motívumokat különíti el: fiziológiai szükségletek, biztonsági szükségletek, valahova tartozás és szeretet szükséglete, megbecsülés szükséglete, kognitív szükségletek, önmegvalósítás szükséglete.
A fiziológiai szükségletek közé tartozik például, az éhség és a szomjúság. A munka szerepe ezek kielégítésében egyértelmű: a munka biztosítja azt a pénzt, melyből az étel és ital előteremthető.
A biztonság iránti igény esetében is elmondhatjuk, hogy a munka egyrészt az érte kapott pénzzel járul hozzá e szükséglet kielégítéséhez. Másrészt megjelenik a biztonságigény a munkában. Felmérések igazolják, hogy az egyének szívesebben választanak biztonságot nyújtó állást, mint magas fizetést és nagy bizonytalanságot.
A valahova tartozás és szeretet iránti igényt is kielégítheti részben a munka. Egy csoporthoz tartozás, a kollégákkal való jó viszony fontos részei a kielégítő munkának.
A megbecsülés iránti igény társadalmunkban a munka egyik legszembetűnőbb része. A munkába állást a felnőtté válás egyik mérföldkövének tekintik, bizonyítéka annak, hogy az illető önállóvá vált. A társadalmi és a gazdasági státuszt is leginkább a foglalkozás határozza meg, s a személyes megbecsülés érzése is szorosan köthető a munkában levő felelősséggel.
A kognitív szükségletek és a munka kapcsolatáról el kell mondanunk, hogy az egyén megelégedettsége és hatékonysága egyaránt nő, ha egy munkafolyamatban tudja, hogy mit miért csinál, hogy hogyan járul hozzá személyes teljesítménye az egész eredményhez.
Az önmegvalósítás igénye megjelenhet bármely tevékenységünkben. A munkában olyan szempontból van jelentősége, hogy ha az adott munkában lehetőség nyílik az önmegvalósításra, az egyén nagyobb energiákat képes a munkába fektetni, jobb eredményeket érhet el.
Az egyes személyeknél a munkával kapcsolatos szükségletek, motivációk jelentős különbséget mutathatnak, ugyanazon motiváló erők hatására az egyének választhatnak teljesen eltérő foglalkozást, ill., különböző motivációk eredményezhetik ugyanannak a foglalkozásnak a választását.
Kiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Komment írása