Mit csináljak azzal, amit nem tudok megoldani?

Életünk bármely területén gyakran stresszes szituációkban találjuk magunkat. A munkahelyen, otthon, de akár szórakozás közben is előfordulhat. Amikor stressz ér minket, azzal megpróbálunk valamilyen módon megküzdeni. Lazarus és Folkman amerikai pszichológusok a 80-as években kidolgoztak a stresszel való megküzdésnek egy rendkívül hasznos kategorizálását: Probléma fókuszú és érzelem fókuszú megküzdés.

A probléma fókuszú megküzdés feltétele, hogy úgy érezzük a helyzetnek van megoldása, amit képesek vagyunk végrehajtani, van kontrollunk a szituáció felett. A cselekvés után a stresszt kiváltó stresszor megszűnik és ezzel a bennünk keletkezett stressz is megszűnik. Egyszerű példa: a szobában ülve elkezd szemembe sütni a nap. Felállok, odamegyek az ablakhoz és lehúzom a redőnyt. A napfény a stresszor, a redőny lehúzása a stresszor megszüntetése. 

Használhatunk érzelem fókuszú megküzdést is. Ilyenkor a stressz okozta félelmet, dühöt, szomorúságot és egyéb negatív érzelmet próbáljuk meg csökkenteni vagy megváltoztatni. Csökkenthetjük úgy, hogy légzéstechnikát használunk, relaxálunk. Fejünkben átkeretezhetjük a helyzetet, megkeresve annak pozitív oldalát, így pozitív érzésekhez jutva. „Nem is olyan rossz ez a napsütés, legalább megkapom a napi D-vitamin adagom.”. Az elkerülést választva, megpróbálhatjuk kizárni a stresszel kapcsolatos gondolatainkat, például egy stresszes munkahét után a hétvégén azt is megpróbáljuk elfelejteni, hogy a munkahelyünk egyáltalán létezik. Tehát a középpontban az érzések szabályozása, megváltoztatása van.

Melyik megküzdés a jobb vajon?

Helyzetfüggő. A napsütéses esetben úgy gondolom sokan egyetértenénk, hogy jobb lehúzni a redőnyt, mint relaxációs gyakorlatokat végezni. Egészségünk szempontjából a probléma fokuszú megküzdés általánosságban jobb, azonban nem vagyunk omnipotensek, sok dologra egyszerűen nincs ráhatásunk. Extrém példája a probléma fókuszú megoldás korlátainak a szeretett személy halála. Fájdalom, düh, szomorúság, teljes összeomlás jöhet, azonban feltámasztani nem lehet senkit, a „problémát” nem lehet megoldani. Ilyenkor az érzelem fókuszú megküzdés segít, elgyászoljuk elvesztett szerettünket. Nem is kell feltétlenül ilyen szélsőségben gondolkodni, a mindennapi életben is gyakran fordulnak elő olyan helyzetek, amikre nincs direkt ráhatásunk. Gondoljunk csak a közlekedési dugóra, vagy ha egy fontos üzenetet/hívást várunk. Ezekben az esetekben jó ha vannak eszközeink. 

Az átkeretezés az egyik hasznos eszköz, amivel figyelmünket elvonhatjuk a stresszkeltő dologról. Például segít ha egy nehéz élethelyzetben tudatosítjuk, hogy ez átmeneti (persze csak ha igaz) vagy megkereshetjük a helyzet pozitívumait (lásd napfény és D-vitamin), amik segítenek kiegyenlíteni a mérleget. A légzés és relaxációs technikák (pl. progresszív izomrelaxáció) segítenek tudatunkat visszairányítani a jelenbe, testünkbe és ha átmenetileg is de nagyobb kontroll alá vonni a stressz okozta érzéseinket. A testmozgás szintén jótékonyan hat, segít a feszültség levezetésére, a jelenben tart. Az alkohol, kábítószerek szintén segíthetnek kezelni a stresszt, azonban tartós használatuk rengeteg káros következménnyel jár, ezért nem célszerű ezeket használni. Gyakori még, hogy valaki evéssel próbálja nyugtatni magát, ami ha kizárólag ez az egyetlen eszköze egészségügyi problémákhoz vezethet. 

Célszerű, ha többféleképpen is tudjuk oldani a stresszt, ugyanis nem biztos, hogy minden helyzetben elérhető a kedvenc módszerünk. A másik fontos elem pedig, hogy ne akarjunk megoldani olyan „problémát” ami nem probléma, viszont ne is rendezkedjünk be egy égő házba ha akár ki is menekülhetünk onnan.

Forrás: Lazarus, R. S., & Folkman, S. (1984). Stress, appraisal, and coping. Springer publishing company.