Mire vársz?

Páholyból nézed az életed vagy hajlandó vagy felmenni a színpadra és aktív cselekvőjének lenni a színdarabnak?

A praxisom alatt olyan sokszor megfigyeltem, hogy fázunk attól, hogy úgy éljünk, amire vágyunk. Kifogások tömkelege választ minket el attól az élettől, ami bennünk élne. Ezer szálon találunk magyarázatot, hogy miért nem lehet.

Ismeritek azt a beszélgetést, amikor valakinek próbáltok segíteni egy problémában, amit felhozott, de bármilyen irányba is indultok el, mintha egy sűrű pókhálóba ragadnátok, mert minden ötletre jut legalább három kifogás? "Ezt ezért nem lehet", "azt meg azért nem", "hát tudod, hogy ez nem így megy", "á, az ilyemsi nekem sosem működik" és társai.

Az önsajnálat, hogy mások szerencsések, nekik könnyű, nekik csak felsírni volt nehéz, bezzeg nekünk, nem segít. Az egyetlen dolog segít, ha felállunk és felmegyünk a színapdra és főszereplők leszünk a saját életünkben és megengedjük magunknak, amit szeretnénk élni főszereplőként.

Ha szeretnél kitörni az önszabotázs pókhálójából, akkor megosztok veled néhány lényegretörő kérdést, ami segíthet:

1. Hol érzem azt az életemben, hogy inkább néző vagyok, mint aktív cselekvő?
2. Milyen kifogást ismételgetek magamnak a leggyakrabban, amikor arra gondolok, hogy változtatni szeretnék?
3. Ha nem kellene attól félnem, hogy hibázom vagy mások mit gondolnak rólam, mit választanék most másképp?
4. Mi az a konkrét lépés, amit már régóta tudok, hogy meg kellene tennem, mégis halogatom?
5. Ha egy év múlva visszanéznék erre az időszakra, minek kellene megtörténnie ahhoz, hogy azt mondjam: valóban én alakítottam az életemet?

Bízom benne, hogy segítenek és egy év múlva büszkén tekintesz majd vissza önmagadra és erre az időszakodra.