Mik a céljaink a világban? - Erik H. Erikson pszichoszociális fejlődéselmélete I. rész

Erikson bécsi rajztanár, pszichoanalízist tanult Anna Freudtól, majd a legnevesebb amerikai egyetemeken oktatott és kutatott, ill. gyermek pszichoanalízissel foglalkozott.

Saját fejlődéselméletet dolgozott ki, melyben az egész életen át tartó fejlődési folyamatot mutat be. Szemléletére nagy hatással volt a tanítás, a művészet, a pszichoanalízis és az antropológia.

Folytatásos írásomban szeretném bemutatni Erikson életét és elméletét.

Életrajz

Erik H. Erikson 1902. június 15-én született Frankfurt am Mainban, Németországban. Édesanyja, Karla Abrahamsen ápolónő volt, édesapja kiléte bizonytalan. Erik három éves volt, mikor édesanyja férjhez ment Theodor Homburger gyermekorvoshoz, aki 1908-ban nevére vette a fiút, majd 1911-ben adoptálta.

Eriknek három féltestvére született, akik mellett mindig háttérbe szorult. Serdülőkorában, az iskolában sokat csúfolták skandináv külseje és zsidó származása miatt. Mostoha apja ellenezte művészi érdeklődését, és nem vett tudomást ilyen irányú tehetségéről. A gimnázium befejezése után, családja arra ösztönözte, hogy lépjen orvosi pályára. Erik azonban a művészet mellett döntött: elköltözött otthonról, és megkezdte tanulmányait a Badeni Állami Művészeti Iskolában.

Egy évvel később beutazta Európát, majd Bécsbe költözött, ahol eleinte gyermek portrékat festett. Látván a munkáit, egyik barátja felvetette, hogy ezzel a tudással és tehetséggel taníthatna is, így beajánlotta a The Hietzing Schoolba, melyet Anna Freud egyik ismerőse vezetett. Az iskola pszichoanalitikus elvek alapján működött, a legtöbb tanuló Freud betegeinek, barátainak gyereke-hozzátartozója volt. Itt Erik pszichoanalízist tanult Anna Freudtól, végül a Bécsi Pszichoanalitikus Társaság oklevelét is megszerezte. Ezzel egy időben beiratkozott a Bécsi Egyetemre, ahol tanári képesítést szerzett, és elsajátította a Montessori-módszert is. Ezután folytatta a tanítást, és pszichoanalízissel is foglalkozott.

Bécsben a magánélete is jól alakult, feleségül vette Joan Sersont, aki szintén a The Hietzing Schoolban tanított.

A náci uralom miatt a pár kénytelen volt elhagyni az országot: először Koppenhágába utaztak, majd az Amerikai Egyesült Államokban telepedtek le.

Először professzor asszisztensként és kutató asszisztensként helyezkedett el a Harvard és a Yale Egyetemen. Majd a Kaliforniai Egyetem (Berkeley) előadója lett, és gyermek pszichoanalitikus praxist nyitott. A San Franciscó-i öböl térség pszichoanalitikus közösségének meghatározó alakja lett.

1939-ben kapta meg az amerikai állampolgárságot, és ekkor vette fel az Erikson nevet.

Erikson a kaliforniai évek alatt kezdett el mélyebben foglalkozni a gyermekkori fejlődéssel, néhány törzs életét is tanulmányozta. A pszichoanalitikusok mellett neves kultúrantropológusok is hatottak szemléletére, mint például Margaret Mead.

Miközben saját fejlődéselméletén dolgozott, mindvégig hű maradt a pszichoanalitikus felfogáshoz, de saját elméletében kiemelt szerepet szánt a kultúrának és a társas környezetnek, melyben a gyermek él. Ezek a hatások szerinte nagymértékben hozzájárulnak a gyermekek pszichológiai és fiziológiai fejlődéséhez.

Később a család Massachusettsbe költözött, ahol Erikson az Austen Riggs Központban helyezkedett el, 1960-ban pedig a Harvard Egyetem professzora lett, és itt dolgozott egészen 1970-es nyugdíjba vonulásáig.

Erikson az 1960-as évek végére, 1970-es évek elejére hatalmas népszerűségre tett szert, magazinok-napilapok hasábjain szerepelt, közkedvelt volt a Harvard Egyetem diákjai körében – emberként és oktatóként egyaránt. John Lindsay, New York polgármestere és a Kennedy-család is elismerően nyilatkozott róla.

Nyugdíjas éveiben meghívott előadóként továbbra is tartott előadásokat különböző egyetemeken, nem hagyta abba a kutatást és a könyvírást sem. 1980-ban súlyosan megbetegedett, hererákot diagnosztizáltak nála, ekkor végleg felhagyott hivatása gyakorlásával.

91 évesen, 1994. május 12-én álmában halt meg az Amerikai Egyesült Államokbeli Harwichben.

Forrás:

Erik H. Erikson. Wikipédia. Letöltve: 2016. 04. 12.  https://hu.wikipedia.org/wiki/Erik_H._Erikson

Bakó T. (2004). Utak és ösvények. Psycho Art, Budapest.