Megfeleléstől az önazonosságig

Viselkedj jól! Maradj csendben! Majd én megmondom, hogy mi lesz!...

Ismerősek ezek a mondatok gyerekkorunkból?

Ez az a pont, ahol elkezdték lenyesegetni a szárnyainkat, amivel születtünk.

A társadalomban szükség van szabályokra, hiszen anélkül káosz ütné fel a fejét, és természetes, hogy nem beszélhet a gyermek egyszerre a tanárral az órán, ugyanakkor az a meglátásom, hogy a rendszer, amiben felnőttünk túlságosan hallgatásra, önmagunk lefojtására késztet minket. Ez az, amit a szüleink is tanultak az ő szüleiktől és az iskolarendszerből, amiben felnőttek.

Pszichológusként nap mint nap emberekkel beszélgetek az életükről, ezért számtalan történetet hallgatok meg és ezekből a történetekből a legtöbb esetben az derül ki, hogy gyermekkorunkban elkezdték nyirbálni a szárnyainkat, s így felnőttként már szinte lehetetlennek tartjuk, hogy „repülhetnénk” is. 

Ugyanakkor szerencsére van arra lehetőségünk, hogy újra huzalozzuk az idegrendszerünket és kialakítsunk új nézőpontokat, attitűdöket, viselkedésmintákat, melyek az önazonosabb élet fele vezetenek.

Kezdésként feltehetsz magadnak néhány fontos kérést, melyek elindítanak majd ezen az úton:

Kinek és minek próbálsz megfelelni az életedben?

Mi az, ami ezekből a megfelelésekből intenzíven húz lefele?

Milyen lenne egy nap nélküle?

Ki lennél enélkül a megfelelés nélkül?

Kitartó gyakorlással, belső munkával és közös együttműködéssel rövid idő alatt nagy változást érhetsz el, nem lesz közel sem annyi időre szükséged ehhez, mint ahány év alatt kialakultak a régi berögződések. Egy napon pedig már arra ébredhetsz, hogy sokkal jobban önmagad, autentikusabb, igazabb lettél, nagyobb elfogadásban és szeretetben önmagaddal, kevesebb örlődő megéléssel a külvilágnak. Ez a belső béke aztán minden belső munkát megér.