Karácsonyi stressz

 A szeretet ünnepe stresszforrássá válhat

A Karácsony a XIX. századra lett Európa-szerte az első számú keresztény ünnep.Családi vonatkozása fokozatosan erősödött fel és lett a szeretet, az összetartozás, az ajándékozás ünnepe. Mára a népi-vallási hagyományokat egyre inkább felváltja egyfajta karácsonyi őrületnek nevezett jelenség, és egyre több emberben jelenik meg stressz-forrásként.

Manapság többször is hallhatjuk, sok ember éli meg feszültséggel és konfliktussal teli időszaknak az ünnepeket és a megelőző heteket. Tudományos kutatással is alátámasztott tény, hogy a karácsonyi időszak az egyik legnagyobb stresszorok között szerepel, és statisztikai adatok szerint a karácsonyi időszak körüli vásárlás száma évről évre növekszik. Sőt ismert, és mindenki által érezhető is a túllicitálásra tendáló jelenség, hiszen mind az ajándékozásban, mind a karácsonyi menü összeállításában sokan egyre nagyobb „falatot” vállalnak, és egymást, sőt önmagukat próbálják meghaladni. A károsító hatásokra adott stressz-reakciónak három szakasza van, a vészreakció, az ellenállás fázisa, és a kimerülés állapota. Az első fázis nem káros önmagában, sőt a fizikai és pszichológiai fejlődés alapvető feltétele kisebb mértékű stressz. Az ilyen pozitív feszültséget, kihívásnak éljük meg, és alapvető a fejlődéshez, ha folyamatosan képesek vagyunk megbirkózni a nehézségekkel. A stressz akkor válik kórossá, ha túl nagy és/vagy hosszantartó feszültség, krónikus stressz ér minket. A kimerülés fázisa egyértelműen károsító hatású. ű

A Karácsonyt megelőző családi feszültségek, s a nagy lázban égő előkészületek sem károsak önmagukban, sőt szebbé varázsolják a ”jól kiérdemelt” eseményt. Fontos azonban, hogy mindezek mértéke ne okozzon kimerülést, ne kezeljük olyan teljesítményorientáltan, mint a mindennapi életben elérni kívánt célokat a mai világban. Ügyeljünk arra, hogy mindezt egy könnyed feloldódás kövesse, amely mindenki számára nyugodt és örömteli családi pihenést eredményez. Ne tűzzünk ki túl nagy célokat sem a karácsonyi menü, sem az ajándékozás és egyéb téren, hogy legyen időnk és energiánk átadni magunkat az élménynek, a valódi együttlét érzésének.

Nem ritka, hogy a karácsonyi láz kialudni látszik, a lelkesedés alábbhagy, csökken a motiváció és az elégedettség. Rohanó napjainkban jellemzően fordul elő, hogy a családtagok túlságosan kimerülnek a hétköznapi „küzdelemben”, és mikor végre együtt lehet a család, nem tudják átadni magukat ennek az örömnek.

Ilyenkor ajánlatos lejjebb adni, és elfogadni önmagunknak és egymásnak, hogy nem lehetünk mindenre képesek, főleg nem Karácsonykor, hiszen a Karácsony nem a teljesítésről szól. Természetesen szeretnénk egymásnak örömet okozni, de lehet, hogy pont azzal érjük el, ha közben nem vállalunk túl nagyot, és így megőrizve nyugalmunkat könnyebben kifejezzük a szeretetet egymás iránt.

Fontos a felismerés, az önbevallás, és a terhek megosztása.

Az ünnephez fűződő érzéseket, értékeket, szükségleteket gondoljuk végig magunkban és képzeljük el szeretteinkét is.

Osszuk meg családtagjainkkal, hogy kinek mit jelent a Karácsony, mit szeretnénk megélni ilyenkor, és mindebből mi a legfontosabb számunkra, és fogadjuk el, hogy ez lehessen az alap szempontja a szervezésnek, készülődésnek.

Ne feledkezzünk meg a családi hagyományokról sem, a megunt rituálékat pedig új formába lehet önteni, és új szokásokat is be lehet vezetni. Jó alkalmat adnak erre pl. a felnőtté vált gyerekek párkapcsolatai révén érkező új családtagok, és később születendő csemetéik érkezése évről évre szintén megújítja a család karácsonyi forgatókönyvét.

A kiüresedett, szorongásteli Karácsony fontos jelzés, amire figyelnünk kell és érdemes végig gondolni miért nem okoz örömöt, miért kelt bennünk szorongást vagy előbb-utóbb, és kiégést.

Ilyenkor gondoljunk arra is, hogy általában a krízisek, és így a családi krízisek is a személyiségfejlődés legfontosabb hajtóerői. Azaz amennyiben képesek vagyunk azok adaptív megoldására, akkor erősítik az én-t, építik a személyiséget.

Ne feledkezünk meg arról sem, hogy a Karácsony nemcsak egy ünnep, hanem olyan évről-évre ismétlődő rituálé, amely a többi évről-évre ismétlődő ünnepekkel, évfordulókkal, születésnapokkal együtt folytonosan zajló életünknek biztosít ciklikusságot, és ezáltal segítheti az élet szervezését, a fejlődést, az emlékezést, a felidézést, a kapcsolatok építését, fejlődését… és mindent, ami ezekkel együttjárhat.

Magányosan töltött Karácsony

Krízist jelenthet a magányosan eltöltött karácsonyi időszak is. Köztudott, hogy az ünnepek alatt növekedhet a depresszió mértéke és az öngyilkosság veszélye. Mivel a Karácsony a szeretet és összetartozás ünnepeként él a legtöbb emberben, azok, akik egyedül élnek és nincs kivel ünnepelniük különösen veszélyeztetettek. Figyeljünk a környezetünkben élő magányos társunkra, támogassuk, segítsük és akár látogassuk meg, hívjuk meg őt magunkhoz, hogy érezze a társas támogatást. Hívjuk fel figyelmét az emlékezésre, az emlékek csendes átélésének intim, kicsit fájó, kicsit boldog lélekszépítő érzésére. 

Ajándékozás, és a szeretet kifejezése

Nem az ajándékozás a legfontosabb része a családi együttlétnek, de meghatározó része lehet. Karácsony idején és az ajándékozások során jó alkalom nyílik a szeretet kölcsönös kifejezésének megélésére, ”gyakorlására”, de gondoljunk arra, hogy mindez ne pusztán a Karácsonyra korlátozódjon, hanem a mindennapokban is jelenjen meg a szeretet kifejeződése valamilyen formában, és ne csak ajándékozás formájában, hiszen mindannyiunknak lételeme az együttlét és szeretet élménye. 

Az ajándékozás pszichológiai szempontjairól, apró tanácsokról a következő cikkben olvashat.  

Kozma Nikolett