A Flow-élmény

Csíkszentmihályi Mihály munkásságának talán legjelentősebb alkotása – amely ezzel egyetemben legtöbbször idézett munkája is – a „Flow – Az áramlat:a tökéletes élmény pszichológiája” című könyve (1990). Az elmélet egyik lényegi részét adja az, hogy az életünk minőségének fokozását az abban lévő élmények színezésével, azaz jobbá tételével tudjuk megvalósítani. Munkájában megkülönböztette az élvezetet az örömteliségtől. Ebben az értelmezésben az élvezet egy elégedettségiérzés, amely biológiai meghatározottságunk beteljesülése vagy a társadalmi normáknak való megfelelés által képes az egyénre pozitív hatást gyakorolni. Ezzel szemben az örömteliség olyan eseményeket ír le, ahol az egyén – az előbb említett pontokon túl – önmagán túllépve hirteleneljut egy olyan állapotba, amelynek létezéséről még korábban semmit sem tudott (Csíkszentmihályi, 1990).

Az örömteli vagy tökéletes élmény pszichológiai megfoghatóságának érdekében Csíkszentmihályi (1990) nyolc elemet fogalmazott meg, amelyek alapvetőnek tekinthetőek, ha az élmény kialakulásáról és fenntartásáról beszélünk. Mind ezek közül az első maga a feladat, amelyhez felkészültséggel kell rendelkeznünk és ez által annak megvalósítására lehetőségünk van. A második elem a figyelem fontosságát emeli ki, ami azt jelenti, hogy az egyén rendelkezésére álló teljes pszichés energiáját a feladat elvégzésére irányítja. A cselekvés ennek következtében önműködővé válik és kialakul a folytonos áramlat-élmény. A harmadik pont magában foglalja az egyén előrevetített céljait a tevékenység sikeressége esetén. Mindez kiegészítést kap a negyedik elemmel, mégpedig úgy, hogy fontos a folyamat közben a visszacsatolások megléte és észlelése. Az ötödik pont a figyelemmel kapcsolatosan említhető, hiszen ebben fogalmazza meg Csíkszentmihályi azt, hogy a folyamat feszültség nélkül kell, hogy végbemenjen. A feszültség itt olyan pszichés ingereket, információkat jelent, amelyek a hétköznapi életben zaklatottságot, illetve nyugtalanságot eredményezhetnek az egyén tudatán belül. A hatodik elem a kontroll érzetének megvalósulását hordozza magában. Mindennek az a háttere, hogy nem önmagában a tevékenység feletti uralkodás a fontos az örömteli élmény szempontjából, hanem annak tudatosulása, hogy az egyén ezt egy nehéz helyzetben is képes alkalmazni. A hetedik pont azt emeli ki, hogy az áramlat-élmény során az egyén elveszti Én-tudatát, és ezáltal képes összeolvadni a tevékenységgel és annak környezetével is. Mindez olyan kiegészítést kaphat, hogy az egótól való felszabadulás nem hordozza magában a passzív ágensként való azonosítást; a személy inkább aktív szereplőként észleli magát az örömteli élmény során. Az előbb leírtak elősegítik a transzcendencia megélésének eshetőségét, és ez által utólagosan az én koherenciájának erősödését. Az utolsó elem az idő perspektívájára tér ki, mégpedig olyan módon, hogy az egyén számára annak érzékelése átalakul. Az előbb leírt alkotóelemeken túl Csíkszentmihályi kiemeli munkájában, hogy a tökéletes élmény létfontosságú feltétele az, hogy a jutalom a tevékenységben magában van, azaz autotelikus legyen (Csíkszentmihályi, 1990).

Az előbb bemutatott alapvető pontokon túl Csíkszentmihályi (1990) további feltételeket is megfogalmazott a munkája kidolgozása során. Mind ezek között említi azt, hogy a tevékenység önkéntelenül vagy szabályozottan is megvalósulhat. Ezen túl az „áramlattevékenységek” közös tulajdonságaként említi azt, hogy az egyén a felfedezés és kreatív tapasztalás eredményeként boldogságot érez, hiszen addig még nem ismert realitást él meg az esemény következtében. Az utolsó, de mindemellett igencsak fontos, feltétel az egyén képességének és a kihívás nehézségének egymást támogató viszonya. Ha a személy képességei meghaladják a feladat nehézségét, akkor unalom alakulhat ki; fordított esetben pedig az egyén frusztrációt élhet meg. Tökéletes flow-élmény így akkor alakulhat ki, ha a személy a frusztrációtól és unalomtól mentes „áramlat-csatornában” képes maradni (Csíkszentmihályi, 1990).

A flow-élmények képessé tehetik az egyént arra, hogy kiszakadjon a rohanó világunkban megélt, mindennapi problémákból és az ezáltal kialakuló gondolati körökből, és ennek következtében csökkenhet a szorongás és a stressz mértéke a személy életében. Az előbb leírtak mentén érdemes lehet figyelmet szentelni annak, hogy melyek lehetnek olyan tevékenységek a számunkra, amelyekben az áramlat megélésében tudunk kikapcsolni és így töltekezni is.

Hivatkozások:

• Csíkszentmihályi, M. (1990) Flow: The Psychology of OptimalExperience. Harper Perennial, New York.