A félkegyelmű, a hülye és a bolond

A mentális betegek megbélyegzése évszázadokra nyúlik vissza, mely a mai napig aktuális probléma társadalmunkban. Ez a stigmatizáció egyfajta téves képzelettársítás, mert a közvéleményben a mentális betegségek összekapcsolódnak valamiféle szégyellnivaló, megbotránkoztató, esetleg veszélyeztető magatartással. Nemcsak a mentális betegeket, de a pszichológus felkeresését fontolgató, krízishelyzetbe jutott, életvezetési, párkapcsolati, döntési feszültségben élő, megoldáskereső személyeket is érintheti ez a fajta megbélyegzés. A stigma nemcsak a pszichológus megkeresését nehezíti meg, hanem a megfelelő ellátás és a javulás akadályát képezheti. Bizonyára mindenki tud mondani az életében egy emlékezetes karaktert, akit valamilyen, a bolondra rímelő gúnynévvel illettek a közösség, falu, vagy város tagjai, és akiről valamilyen bizarr viselkedéséből kiindulva mindenki biztosan állíthatta, hogy nincs ki a négy kereke. A magyar nyelv nem szűkölködik a bolondra kitalált szavak variánsaiban: az idétlen, a kótyagos, a bolondériás, a kóros agyú, a meghibbant, a félkegyelmű, idegbajos, eszelős, búkoros, tébolyodott és a többi mind, mind a mentális betegségekre utaló köznyelvi elnevezés. Hármat kiemelve közülük jól megállapítható, hogy az elnevezés sokszor magában foglalta a betegségtünetet: Ilyen például az eszelős, ami egykor egyet jelentett a skizofréniával, vagy a búkoros a depresszióval és a tébolyodott a paranoiással. Az 1930-as szakirodalomban a veleszületett gyengeelméjű betegeket egyszerűen csak hülyének nevezték. A későbbiek folyamán a pszichés betegségekre használt szavak árnyaltabb formát öltöttek a köznyelvben, mint degenerált, begolyózott, megháborodott, dilis, ütődött és a Jolly Joker, a bolond, amit azóta sajnálkozva, de minden mentális betegség gyűjtőfogalmaként alkalmazunk. Az elme szó számos pozitív jelentésű szavakban szerepel, mint a lángelme, vagy az elmés gondolkodású. Az elmebeteg mégis egy pejoratív, megbélyegző és bántó megjelölés a mai napig a társadalomban, ami félelmet kelt az emberekben nem csak a jelző tulajdonosaival, hanem az őket gyógyítani próbáló szakemberekkel és intézményekkel szemben is.