Boldogság, gyere haza…

„Én csak boldog szeretnék lenni” - halljuk sokszor barátainktól, ismerőseinktől, családtagjainktól. Ám a konzultációra, tanácsadásra érkező kliensek szájából is elhangzik, azt remélik ugyanis a pszichológustól, hogy megadja nekik a várva várt boldogságot.

A gond csak az, hogy az emberek gyakran olyan boldogságot remélnek, amely a valóságban nem létezik: tökéletes párkapcsolatot szeretnének, tökéletes szülőket és tökéletes gyerekeket. Ha valaki körülöttük az ő igényeiket lesi, az élet tökéletessé válik. Ez egy stresszmentes, nyugodt lét reményét kelti bennük. A boldog életben a szülők belátják, hogy tévedtek, a párkapcsolat időben köszönt be és minden elképzelésünknek megfelel, gyerekeink pedig nem hoznak ki a sodrunkból. Erről szól ismert közmondásunk is: "Várja, mig szájába repül a sült galamb".

De mi a boldogság a pszichológia szemszögéből? Ahogyan Marcus Aurelius írja elmélkedéseiben, „Még aligha láttál valakit boldogtalannak, mert nem törődött vele, mi megy végbe mások lelkében. Akik viszont a saját lelkük rezdüléseit nem kísérik figyelemmel, azok szükségképpen szerencsétlenek”.

Marcus Aurelius fiatalon

A pszichológus tehát segít felismerni saját vágyainkat, félelmeinket, rezdüléseinket és segít meglátni azt, hogy miért és hogyan áll ez konfliktusban mások rezdüléseivel. A konfliktus örök, hiszen mindnyájan mások vagyunk. Melyik konfliktusból kell kiszállnunk és melyikbe álljunk bele? Hogyan küzdjünk meg azzal, hogy a lelki rezdüléseink eltérnek másokétól?

Ha találunk fogódzót magunkban, tehát megküzdést keresünk ezekre a helyzetekre, elérkezhetünk egy teljesebb élethez, ami nem tökéletes, de Donald Winnicott pszichoanalitikus szavaival élve „elég jó”.

Érdemes-e várni tehát a boldogságra, ami kívülről jövő? Tehetünk a boldogságunkért, szubjektív lelki jóllétünkért mi magunk is. Véleményem szerint nem érdemes kivárnunk a tökéletes boldogságot, ami csak a filmekben létezik. Megtehetjük viszont, hogy felelősséget vállalunk érte.

De mi is a boldogság? Dr. Yuval Noah Harari izraeli történész szerint

„Az értelmes élet még a legnagyobb nehézségek közepette is kielégítő lehet, míg az értelmetlen élet szörnyű szenvedést okoz, akármilyen kényelmes is”.

A boldogság szót ezek szerint le is cserélhetnénk értelmességre. Az élet értelmességének érzete az, amire vágyunk, de ezt más soha nem adhatja meg nekünk. A saját életünk értelmét ugyanis nekünk kell felfedezni és megragadni. Ezt csakis úgy érhetjük el, ha odafigyelünk minden lelki rezdülésünkre, és ha reagálunk ezekre. Ebben segíthet a pszichológus nekünk.