Bölcsesség vagy bizonytalanság?

Jó annak, akinek zsebében van a bölcsek köve, és mindenre tudja a választ. Vagy, ha már a bölcsek kövével nem is rendelkezhet mindenki, jelenne meg az útelágazásoknál egy töpörödött anyóka, aki – ha tisztelettel öreganyánknak hívjuk – megmutatja a helyes irányt, megmondja, mitől kell tartózkodnunk. Avagy huss, jönne a szemünkre jótékony álom, és felébredve már pontosan tudnánk, hogy mit tegyünk. Valahogy így születnek a megoldások a mesékben, de hogy van ez a valóságban? Miként választunk?

Amikor két vagy több alternatíva közül akarunk választani, döntésre készülünk, akkor feszültség léphet fel bennünk, a szaknyelv ezt nevezi kognitív disszonanciának (Festinger). A feszültség annál nagyobb:

1. minél fontosabb számunkra a kérdés;
2. minél vonzóbbak a kínálkozó lehetőségek, hisz ilyenkor a választás magában hordozza, hogy egy előnyös dologról kell lemondani;
3. ha arra kényszerülünk, hogy két rossz közül válasszunk;
4. ha azt feltételezzük, hogy mások egyet nem értését vívjuk ki; ami nyilvánvalóan annál erőteljesebben jelenik meg, minél jelentősebbek az egyet nem értő személyek.

Nem folytatom a sort. Inkább hozzuk meg a döntést, és ha szerencsések vagyunk, a döntést követően sikerül a bennünk lévő feszültséget csökkenteni, például úgy:

• hogy felértékeljük a választott alternatívát, elkezdünk olyan információkat gyűjteni, melyek azt támasztják alá, hogy helyesen döntöttünk, kiemeljük a választott oldal pozitív elemeit;   
• a nem választott lehetőséggel nem foglalkozunk tovább, ha mégis, akkor az árnyoldalakra helyezzük a hangsúlyt;
• keresünk támogatókat a döntésünk mellett…

Miért neveztem ezt szerencsésnek? Mert ezek a feszültségcsökkentő folyamatok sokszor tudatos elhatározás nélkül, mintegy automatikusan zajlanak le bennünk. Persze figyelhetünk is rájuk, és aktívan közreműködhetünk a jó közérzetünk érdekében. Ugyanakkor vannak, akik ilyen bizonytalan helyzetben csak tépelődnek, a lehetséges negatív következményeket veszik észre, azt vetítik előre, nem merik meghozni a döntést. Miközben egyre rosszabbul érzik magukat (a tartós feszültség testi tüneteket, fejfájást, vérnyomás-növekedést, emésztési zavarokat is okozhat), szinte dermedten, bénultan várják, hogy történjék valami. Beláthatjuk, hogy még az esetleges tévedés, egy rossz döntés is jobb az állandósuló feszültségnél.

Tulajdonképpen a jó döntéshozót tekinthetem bölcsnek. A Berlini bölcsesség-modell (Baltes) szerint a bölcsesség egyik kritériuma éppen az, hogy aki bölcs, az képes elviselni a bizonytalanságot, tisztában van vele, hogy nincs tökéletes megoldás, csak optimalizálni lehet a nyereségeket és veszteségeket; tudja azt is, hogy élet velejárója a relativizmus, vagyis különböző értékek, célok, prioritások egyaránt helyénvalók lehetnek.  Ugyanakkor a bölcsek rendelkeznek kellő tárgyi tudással, valamint úgynevezett műveleti tudással az információszerzés stratégiájára, a döntések meghozatalára és a tanácsadás mikéntjére vonatkozóan, és képesek nagyobb, történeti távlatokból is szemlélni az aktuális kérdéseket.  

Aki tehát törekszik a bölcsesség felé, annak azt ajánlhatjuk, vállalja fel a döntések felelősségét, vegye tudomásul a jövőben rejlő bizonytalanságot. A címben pedig cseréljük és-re a vagy-ot. Bölcsesség és bizonytalanság, hisz e kettő összetartozik.