Az online világ érzelmi hatásai

A 21. században a társas kapcsolataink egyre inkább áttevődnek az online világba, így keresünk párt, tarjuk a kapcsolatot a távoli rokonokkal, vagy a szüleinkkel. Ezt a tendenciát a vírus miatti karantén felerősítette, illetve kiterjesztette olyan generációkra is, akik korábban ebben nem vettek részt. A Z és az Y korosztályának a vírus előtt is természetes volt, hogy kapcsolataik egyrészét csak online tartják a különböző IT eszközök segítségével. A vírus abban hozott változást, hogy a korábban született generációk is bekapcsolódtak ebbe a folyamatba pl. az X generáció tagjai. Természetesen az igények közötti különbségek megmaradtak, hiszen a fiatal nemzedékek szinte egész nap online csetlenek, addig az idősebb korosztályra ez kevésbé jellemző.

Ha az érzelmi életünkre tekintünk, azt láthatjuk, hogy a szélsőségesen eltúlzott online jelenlét csökkenteni tudja annak a valószínűségét, hogy mélyen megélhessük a saját érzelmeinket. Optimális esetben, ha egy korábbi jó élményünket online módon megosztjuk másokkal az segíthet a pozitív emlék felidézésében, illetve előhívja az élmény során megélt pozitív érzelmeket, valamint egyben a jövő tervezésével kapcsolatos funkciókat is betölt pl. megtervezzük a következő nyaralást. Rossz esetben a mások által megosztott tartalmak rontják, vagy felülírják a saját vágyainkat, illetve csökkentik a fantáziálás képességét. E-mögött az áll, hogy általában a saját vágyaink, fantáziáink sokkal gazdagabbak, jobban átélhetők, mint egy poszt a közösségi médiában. Ha a külső élmények irányítják a hangulatunkat és a nem a saját vágyaink, akkor az hosszú távon rontja az érzelmi életünket. Persze mondhatjuk azt is, hogy jó, akkor nem mások posztjait nézem, hanem a sajátjaimat a boldog élményekről pl. tavaly előtti tengerparti nyaralás. Ez viszont nem egyezik meg azzal, ha a saját emlékezetünk által idézzük fel az élményt, teljesen másfajta belső pszichés működés mód áll a háttérben.

Fontos, hogy tudatosítsuk, a mások postjai által kiváltott érzelmi válaszok nem feltétlenül a saját élményeinkre alapulnak, illetve figyeljünk oda, hogy a közösségi médiában látottak a lehető legkevésbé hassanak az önértékelésünkre. Gyakran az is megfigyelhető a túlzott online jelenlét egyik oka: tudat alatt az online világtól várjuk el, hogy számunkra kész élményeket és ehhez kapcsolódó érzelmi válaszokat kapjunk, azaz meg akarjuk úszni, hogy saját magunknak kelljen ebbe érzelmi energiát belefektetni. Ez azért is fontos, mivel a belsőleg megélt élményekre adott érzelmi válaszok jóval stabilabbak, ellenálóbbak, így mások kevésbé tudják azt megkérdőjelezni, ami hosszútávon erősítheti meg az önértékelést. 

Hollósy-Vadász Gábor