Az irigység

Ismer olyan embert, aki mások számára bevallja, hogy ő irigy? Nem nagyon jellemző, annál is inkább, hiszen az irigység a hét fő bűn közül a negyedik. Ráadásul még az Ószövetségben megfogalmazott 10 parancsolatban is benne van, hogy ne kívánd felebarátod házát és feleségét. Az irigységre a vallás nem kívánatos tulajdonságként tekint. Társadalmi fejlődésünk, és történelmi okokok miatt az irigységet negatív jellemvonásként értelmezzük mind a mai napig.  

A pszichológia szempontjából az irigységet egy érzetként értelmezhetjük. A fájdalom érzethez hasonlóan az irigység érzetét se tudjuk kikapcsolni egyik másodpercről a másikra. Hiába határozzuk el, hogy nem akarunk többet irigységet érezni, nem múlik el egy szempillantás alatt. Ennek az oka, hogy az irigység magától jön. A fő kérdés, hogyan reagálunk az irigység érzetének a megjelenésére. Az irigység érzetének megjelenését nagyon nehezen lehet kontrolálni, viszont az irigységből levezethető viselkedési mintákat már sokkal eredményesebben lehet tudatosan kontrolálni. Pl. amikor az iskolás diák osztálytársa ötöst kap, de ő csak kettest, akkor érezhet irigységet. A lényeg ez után jön, azaz hogyan reagál. Nem mindegy, hogy ezután az osztálytársa teljesítményét pletykálással elkezdi megkérdőjelezni (pl. csak azért kapott ötöst mert jóban van a tanárral), vagy azon kezd gondolkodni, legközelebb miben kellene változtatnia, hogy ő is ötöst kapjon. Az utóbbi esetben az irigység hatására az egyén inkább önmagával néz szemben. Azaz, az irigység ritka esetben ösztönzőleg is hathat az egyénre, bár ez nem gyakori.

Ha megfigyeljük a táras környezetünket, azt láthatjuk, hogy az irigységnek két fajtája különíthető el. Az első a nyílt irigység, amikor egy társunk (pl. egy munkahelyen a kollégánk) nyíltan felválja, hogy irigy az eredményeinkre, sikereinkre és tehetségünkre. A második csoportba soroljuk a látensen irigy személyket. Ide tartozik az a személy, aki rejtetten irigy, vagyis nem válja fel, sokszor kedves velünk, valójában a hátunk mögött kipletykál minket, bemárt főnöknél, megjegyzéseket tesz ránk, úgyhogy azt a kollégák jól hallják stb., vagyis az irigy kolléga valójában aknamunkát folytat ellenünk. Ez ilyen típusú viselkedést általában valaminek a hiánya ösztönzi, azaz az egyén arra koncentrál, hogy neki milye nincs, ami a másik személynek megvan. Ez a fajta hiány alapú motiváció annyira erős lehet, hogy beépül az énképbe.

Az irigységet érdemes tünetként értelmezni, azaz irigységet valami kiváltja, ami egyéni élettörténetre, elakadásra, traumára stb. vezethető vissza. Gyakran az irigy személyek tudat alatt, valamilyen korábbi élményüket, traumájukat akarják kompenzálni. Ez a későbbiek során az élet sok területén okozhat problémákat, vetíthet előre kudarcokat.  

Hollósy-Vadász Gábor