Az Ajtón Betett Láb

A koreai háborúban a hadifogságba esett amerikai katonák két, nagyon különböző sorsra juthattak, attól függően, hogy észak-koreaiak, vagy kínaiak által működtetett hadifogolytáborban kötöttek ki. Az észak-koreai felügyelet alatt működő táborokban a bánásmód kegyetlen volt és brutális, a kínai táborokban viszont sokkal „finomabb”. A bánásmódon kívül akadt más különbség is: a kínai táborokban lényegesen ritkább volt a sikeres szökési kísérlet, a rabok gyakran vallottak egymás ellen, információt adták át az ellenségnek és sokkal inkább hajlottak minden más kollaborációra is, például propagandatevékenységben való részvételre. Az amerikai katonák arra voltak kiképezve, hogy az ellenséggel legfeljebb a nevüket, rangjukat és azonosító számukat közöljék. Ez a kiképzés célját érte a második világháborúban és a koreai fogolytáborokban is. De miért vallott kudarcot a kínaiaknál?

Először az amerikai katonát a kihallgatótiszt valamilyen módon ráveszi, hogy tegyen egy nagyon enyhén amerikaellenes vagy kommunistapárti kijelentést. Ezek olyan állítások, amikkel könnyű egyetérteni, például: „Az Egyesült Államok nem tökéletes.” vagy „Egy kommunista országban nem probléma a munkanélküliség.” A legtöbb katona ezt megteszi, elismeri. Később megkérik, hogy mondja el, miért nem tökéletes az Egyesült államok, mondjon szempontokat, hibákat. Még később, alkalomadtán megkérik, szedje ezeket pontokba és írja alá. Vitakört szerveznek a hadifoglyok egy csoportjának, ahol ezt felolvastatják vele, majd megvitattatják a pontokat. Ezt követően megbízzák, hogy fogalmazza esszévé a listát. Az esszét, névvel együtt, beolvassák a tábori rádióban, más hadifogolytáborok rádióiban, a harcoló csapatoknak, kinyomtatva ledobják az ellenség közé demoralizálási céllal. Ebben a példában szereplő katona azon kapja magát, hogy kollaboránssá vált, sőt, ezt követően már igyekszik is összeegyeztetni ezt a szerepét önképével, azaz a további együttműködésre könnyebben lesz rávehető. A kínai táborokban őrzött foglyok jelentős része többé-kevésbé együttműködött fogvatartóikkal, a kínai módszer rendkívül hatékonynak bizonyult.

Hogyan érint ez minket ma? Szociálpszichológusok már fél évszázada felfigyeltek arra a jelenségre, hogy ha egy személy kicsit is elköteleződik egy ügy mellett, akkor sokkal hajlamosabbá válik arra, hogy később jelentős áldozatot hozzon érte (és ezáltal még jobban elköteleződjön). A leghíresebb kísérlet: megkértek embereket, hogy tegyenek ki egy kicsi, a figyelmet a biztonságos vezetésre felhívó matricát egy látható helyre a kerítésük vagy autójukon. Ennek a kérésnek a legtöbb ember eleget tett. Ezt követően, pár héttel később ismét megkeresték azokat, akik a matricás kérést teljesítették, és megkérték őket arra, hogy egy hatalmas, ronda, a biztonságos vezetésre buzdító táblát állítsanak fel a kertjükben. Erre a kérésre szinte mindenki nemet mondana (és mondott is a kontrolcsoportban), de ez az „előkészített” csoport nagyrészt (kb 70%) engedett a kérésnek. Sőt, ha matrica helyett mondjuk egy városszépítési petíció aláírásával hangoltuk volna fel őket első lépésként, akkor is engedték volna a tábla felállítását. Az emberek tehát - azzal egyidőben, hogy elhelyeztek egy matricát, vagy csatlakoztak a petícióhoz - elköteleződtek: a saját szemükben felelősebb, a környezetükkel törődő személyekké váltak, és a továbbiakban ennek megfelelően cselekedtek.

Ha egy szavazás előtt megkérdezik a potenciális választókat, hogy elmennének-e szavazni alkalomadtán, akkor ezzel akár hétszeresére is lehet növelni a részvételi arányt a következő választáson. A legtöbben hajlamosak vagyunk igennel, egyertértőleg válaszolni egy olyan kérdésre, ami a közügyekhez való hozzáállásunkat firtatja. Hiszen látszólag semmibe nem kerül, nem? Legrosszabb esetben meg majd keresünk egy kifogást, hogy miért nem értünk rá. (Ha pedig visszautasítjuk, akkor esetleg egy kellemetlen magyarázkodásban is részt kell vennünk.) Csakhogy, mint kiderült, az elköteleződésen, az énkép megváltozásán keresztül, ennek komoly ára van.

Gondolhatunk mindezekre például akkor, mikor támogatunk aláírásunkkal egy pártkezdeményezést az aluljáróban. Az aláírásgyűjtők számára a konkrét, neveket tartalmazó aláíráslista érdektelen, ezeket kis idő elteltével ki is dobják a kukába. Számukra az a nyereség, hogy innentől úgy viselkedünk, mint ha az ő táborukba tartoznánk.