Autogén tréning: Eszköz testi, lelki és szellemi harmóniánk megteremtéséhez

Mi fán terem az autogén tréning? 
 
Az autogén tréning egy passzív relaxációra épülő relaxációs módszertan, amely az 1932-es lejegyzése óta főképp Európában terjedt el.  A passzív relaxáció azt jelenti, hogy befogadó, elfogadó figyelemre alapozva (akaratlagos izommunka nélkül, ellentétben a progresszív izomrelaxációval) próbáljuk testi, lelki és szellemi egyensúlyunkat helyreállítani.
 
Az autogén tréning fontos szemléleti elemei az önirányítottság, önvezetés, önmagából eredés fogalmai (az „auto” szóelem erre utal), valamint a kíváncsi, érdeklődő, ítélkezésmentés odafordulás érzéseink és testi érzeteink irányába. 
 
 Empirikus bizonyítékok támasztják alá, hogy az autogén tréning elsajátítása és rendszer gyakorlása által többek között:
 - javul az általános stresszkezelés
 - csökken a szorongás mértéke
 - csökken a szorongás okozta és/vagy vele társult pszichoszomatikus tünetek gyakorisága, intenzitása
 - kedvező sejtbiológiai folyamatokat felerősít, 
 - krónikus fájdalmakkal való együttélés is könnyebbé válik. 
 
Az autogén tréning elsajátítása általánosan 10-12 hétbe telik, amely sorra kerülhet egyéni, illetve csoportos formában. 
Az elsajátítási időszakban napi kétszeri gyakorlást szükséges beiktatni a napi menetrendünkbe.
A gyakorlások időtartamát, testi megéléseinket, tapasztalatainkat, illetve az autogén tréner által javasolt asszociációs témák, hívószavak mentén keletkezett asszociációinkat, ötleteinket érdemes naplóba gyűjteni. Ez a tevékenység fontos része a folyamatnak: segít abban, hogy tanuljuk az önmagunkra való koncentrálást, testi érzeteink tudatásítását; ezek által pedig önismeretünk bővül. 

Az autogén tréning legnagyobb előnye hogy, miután készségszinten elsajátítottuk a relaxált állapot létrehozását, egy olyan eszköz kerül a kezünkbe, amelyet bármikor, bárhol, külső eszközök vagy szakember segítsége nélkül is használhatunk annak érdekében, hogy testi-lelki-szellemi harmóniánkat megteremtsük és megőrizzük. 
 
 
Felhasznált szakirodalom:
Szőnyi Gábor: A pszichoterápia tankönyve