Asszertivitás, mint öngondoskodás

Valószínűleg sokunkkal előfordult már életünkben, hogy túl sok mindent elvállaltunk, minden kérésre „igen” választ adtunk, önként ajánlkoztunk másoknak segíteni, de a végén túlvállaltuk magunkat. A sok feladat, határidő, másnak tett szívesség miatt fáradtnak, ingerültnek, akár kihasználtnak is érezhettük magunkat. 

Hogyan előzhetjük meg ezt a nem kívánt állapotot?

Ahhoz, hogy ne merüljünk ki érzelmileg és fizikailag, fontos megtartanunk egy határt. Ebben tud segíteni az asszertivitás, ami egyfajta önérvényesítést jelent. Ugyanakkor az önérvényesítés mellett másik eleme, hogy úgy fejezzük ki érdekeinket, hogy a másikkal való kapcsolatunk ne sérüljön. 

Az asszertív személy határozott, nyugodt, egyértelműen kommunikál. Kifejezi érzéseit, gondolatait ugyanakkor ha szükséges, úgy tud nemet mondani, hogy a másik érezze, megértik a szempontjait és adott esetben ő is visszautasíthatja a felé intézett kérést.

Az asszertív jogok születésünktől fogva mindenkit megilletnek, függetlenül nemtől, kortól vagy társadalmi helyzettől. Ezek a jogok a következők:

1. Jogom van ahhoz, hogy meghallgassanak.
2. Jogom van ahhoz, hogy tisztelettel bánjanak velem.
3. Jogom van ahhoz, hogy kérdezzek, szakértőhöz forduljak.
4. Jogom van ahhoz, hogy kifejezzem az érzelmeimet.
5. Jogom van ahhoz, hogy elmondjam a véleményemet.
6. Jogom van ahhoz, hogy kiálljak az érdekeimért.
7. Jogom van ahhoz, hogy azt mondjam, hogy “nem tudom”.
8. Jogom van ahhoz, hogy hibázzak.
9. Jogom van ahhoz, hogy segítséget kérjek.
10. Jogom van ahhoz, hogy megváltoztassam az elhatározásomat, illetve ezek a jogok nyilvánvaló természetességgel megilletik a beszégető partneremet is.