10 jel, ami arra utal, hogy a barátod depressziós

Nagyon nehéz meghúzni a határokat betegség és rossz kedv, krónikus betegség és átmeneti hangulat-ingadozás között. Erre nincsenek egzakt mértékek és pontosan körbeírható jellemzők sem, és talán nem is a „civilek” dolga döntést hozni ezekben a kérdésekben.

Sajnos általában azok akik valóban komoly bajban vannak, mert a depresszió vasmarokkal fogja a lelküket, pont ők nem fogják a fentieket latolgatni, sőt gyakori, hogy azokban a helyzetekben is, amikor már egy kívülálló is erősen gyanakszik, az alany vehemensen tagadja a betegség fennállásának lehetőségét.

Ha a depresszió gyanúja felmerül, a legjobb amit tehetünk, hogy szakember segítségét vesszük igénybe (hogy pontosan milyen szakemberét, az egyéni világlátásunk és hitünk kérdése). A tapasztalat azt mutatja, hogy a depresszióba zuhant embertársainkat legtöbbször aggódó hozzátartozóik és barátaik segítik el arra a pontra, ahol úgy döntenek, hogy segítségért folyamodnak. Pedig sok más betegséghez hasonlóan ebből az állapotból is csak úgy lehet kijönni, ha az alany maga akarja a gyógyulást és maga keresi meg a lehetőségeit.

A depresszió 10 legjellemzőbb tünete

1. Az egyik legjellemzőbb, ugyanakkor legfélreérthetőbb jel az állandó fáradtság. A kimerültség következtében a beteg tevékenységi és mozgási köre leszűkül, nehezen mozdítható ki otthonról. Bármibe próbáljuk bevonni, mindenről úgy érzi, hogy meghaladja az erejét. Felkeléskor ugyanolyan fáradtnak érzi magát mint lefekvéskor.
2. Közkeletű elképzelés, hogy a depressziósok mindig szomorúak. Ez nem így van, sokkal jellemzőbb, hogy saját bevallásuk szerint is képtelenek bármilyen érzelem megélésére. Sokkal jellemzőbb, hogy kedvetlenek, fásultak, üresnek érzik magukat, vagy félelem, szorongás jellemző rájuk.
3. Talán az előbb említett téves elképzelések egyik oka az, hogy a depressziós emberek rendkívül negatív attitűdből szemlélik a világot. Önképük messze alulmúlja a valóságot, nem ritka, hogy gyűlölettel nyilatkoznak saját magukról, és rendkívül éles kritikával illetik a szűkebb és tágabb környezetüket is. Az öngyűlölet szuicid gondolatokban és képzelődésekben ölthet szélsőséges formát.
4. A depresszió markában vergődő ember rendkívül nehezen hoz döntéseket. Jellemző a döntési és konfliktushelyzetek elkerülése, és hogy a depressziós ember képtelen kiállni a saját érdekeiért. Ugyanilyen jellemző lehet az is, hogy semmit nem fogad el, nem talál jónak, semmivel nem ért egyet, amit a környezete javasol.
5. Gyakori, hogy a depressziós ember monomániás gondolkodású, azaz, hogy folyton ugyanazokon a dolgokon jár az esze. Sajnos ezek legtöbbször olyan témakörök, amelyek kikezdik az önbecsülését vagy alátámasztják a világról alkotott rendkívül negatív véleményét.
6. Fizikai téren a szélsőségek jellemzőek: a depressziós ember vagy étvágytalan és lefogy, vagy ez evésben talál kompenzációt a benne dúló rossz érzésekre és elhízik.
7. A nagyon kevés és a nagyon sok alvás mindegyike jellemző lehet. Szélsőséges esetekben a teljes alvásképtelenség ugyanúgy előfordulhat, mint az, hogy a depressziós beteg egész nap ki sem kel az ágyból. A kettő határán az sem ritka, hogy az éjszaka aludni képtelen beteg a legváratlanabb és legkényelmetlenebb körülmények között képtelen megállni, hogy elaludjon, vagy legalábbis valamiféle álomközeli kábulatba essen. A kialvatlanság következménye a logikus gondolkodásra és koncentrációra való képtelenség.
8. A mindennapokban feltűnő lehet a mozdulatok lassúsága, koordinálatlansága, de a vég nélküli pörgés, az egzaltált élménykeresés is. A bipoláris depresszió ezek váltakozásában nyilvánul meg.
9. A testi tünetek közé sorolható a kezelhetetlen fejfájás és a semmire nem reagáló émelygés is.
10. Pszichoszomatikus tünetként székrekedés és állandó hasmenés is jelentkezhet.