A kérdés
Tisztelt Pszichológus, párkapcsolati problémáim miatt írok. Helyesebben valójában csak egy probléma van a párkapcsolatommal: hogy nincs. Van is egy elméletem arra, hogy miért (túl azon persze, hogy nyilvánvalóan pipogya vagyok). Mikor elkezdtem érdeklődni a nők iránt, nyilvánvalóan nem voltam számukra potenciális partner, egész egyszerűen azért, mert gyerek voltam. És ezt tudtam is. Csak rontott a helyzetet, hogy mindig idősebb lányokat „szemeltem ki” Ez a tudat pedig – hogy nem vagyok potenciális partner – elfelejtett elmúlni és még akkor is ebben a tudatban éltem (és gyanítom élek is) amikor már nyugodtan lehettem volna az. Ha pedig nem tekintem magam annak, jó eséllyel más sem fog. (Persze voltak kapcsolataim, és bár némely inkább csak próbálkozás volt, egyiknek sem lett jó vége) Úgy gondolom, nem vagyok olyan szörnyű és semmi okom nincs azt gondolni, hogy ne találhatnék valakit akit szeretek és aki szeret. Ezt azonban nem tudom magamban kellőképpen tudatosítani, úgy érzem ehhez a teljes gondolkodásomat „újra kellene huzalozni”, „átszervezni”, hogy kitörjek a lúzer szerepkörből, ahová leginkább én raktam be magamat. Úgy érzem ez nem megy, nem tudom megoldani, így persze sikerek sem érnek, ami ismét csak azt erősíti, vesztes vagyok. Van kiút az ördögi körből?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Tamás! Kiút természetesen van. Az, hogy nem tartja magát „olyan szörnyűnek”, már önmagában jó jel. Ezzel együtt azonban mégiscsak lehetnek önértékelési problémái, hiszen úgy érzi, hogy „vesztes”, vagy éppen „lúzer”. Ezek olyan sommás értékítéletek, (a kognitív szemlélet negatív automatikus gondolatoknak nevezi őket), melyek alkalmasak arra, hogy ismerkedési, vagy bármilyen más társas helyzetben eleve félszegen, visszahúzódó módon viselkedjen. Ez persze szinte garantálja azt, hogy a többiek észre se vegyék Önt, ami csak megerősíti Önt abban az önmagáról alkotott véleményében, hogy „vesztes” és „lúzer”. A távolból nyilván nem lehet korrekt „diagnózist” alkotni, ám az Ön által leírtak a szociális fóbia tüneteire emlékeztetnek, mely sok ember életét keseríti meg. Ezt a problémát viszonylag gyorsan és hatékonyan lehet kezelni a kognitív terápia eszközeivel. Üdvözlettel: Thiery Henriette