A kérdés
20 éves egyetemista vagyok. Az utóbbi időben kezdem félteni a saját életemet, boldogságomat, jövőmet. Akad egy fiú, aki nagyon rendes, és találkoztam már vele, nagyon kedves és érdeklődő, nyitott, és akar újra találkozni. A helyzet viszont az, hogy engem is érdekel ő, de olyan dolgokon gondolkozom, hogy vajon, ha össze jövünk esetleg, akkor mi lesz ha a rossz dolgokat fogom benne keresni? Ettől az egy gondolattól is már nagyon gonosz embernek kezdtem el magam tartani, és őszintén nem tudom miért jut ilyen az eszembe. Úgy érzem már megérdemelném a boldog kapcsolatot, a szeretetet, de nem érzem úgy, hogy ilyen gondolatokkal bele kéne vágni bármibe is. Pedig nem értem mire kéne várnom. Megfelelő életkorban vagyok. Nem tudom, hogy ezekről az érzésekről kivel beszéljek. A fiúval megosszam e? Az előbb említett negatív érzések és a pozitívak szinte percenként váltakoznak. Nem értem magamat, nem tudom tudok-e majd őszintén szeretni. Nem tudom, hogy másnak hogy megy olyan könnyen ez.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Márta! Szerintem a kapcsolatuk ilyen korai szakaszában ne ossza meg a félelmét a párjával, mert ezzel elriaszthatja őt ezzel. Érdekesnek találom azonban azokat a félelmeit amiket levelében megfogalmazott. Gyanítom, hogy ennek valamilyen korábbi rossz élmény, tapasztalat lehet a hátterében. Nagyon úgy tűnik, hogy ezt egyedül nehéz lenne megoldani. Én javaslom, hogy ha van rá lehetősége, akkor próbáljon meg egy önismereti folyamatot elkezdeni. Akár egyénileg, akár csoportban fontos volna megérteni a szorongásait. Ne tétovázzon, mert idővel csak még rosszabbá válhat ez. Minden jót kívánok! Üdvözlettel: Szántó ReginaKiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
