A kérdés
Tisztelt Doktor Nő/ Doktor Úr! A családi problémák miatt, sajnos nem tudok magamra és a párkapcsolatomra koncentrálni. Nem tudok önfeledten örülni semminek, mert sajnos beárnyékolják a problémák, amik valójában nem az én problémáim, de mégis a szívemen viselem ezeket, mert rám hárulnak a problémák nap mint nap.Fél év múlva külön életet kezdünk a párommal és szeretnék csak magunkra koncentrálni, félek, hogy emiatt nem fogok majd tudni. Nem tudok majd boldog lenni, bármennyire is akarom. Kialakult bennem egy fajta szorongás, önértékelési zavar. A sok negatívizmus miatt, mindenkiben/mindenben a rosszat látom, nem tudom magam elfogadni, nem tetszem önmagamnak. Szorongva élek, megfelelési kényszerrel.Mindig bennem van a segítő szándék, azt szeretném, hogy a családom is boldog legyen emiatt háttérbe szorítom önmagam, de sajnos a mindennapos stressz egészségügyi problémákat is vonzott magával. Hogyan tudnám kizárni a problémákat az életemből, hogyan tudnék magabiztos lenni? Köszönöm! (24é)A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Tisztelt Hölgyem! A problémák kiszorítása az életéből megoldhatatlannak tűnik, ugyanis az élet egy folyamatos probléma, megoldandó helyzetekkel, feladatokkal. Mindamellett a saját családi pozíciójának tisztázása sokat segíthet a stressz és szorongás csökkentésében. Ha azt az energiát, amelyet – miközben önmagát háttérbe szorítja – mások segítségére fordít, építő jelleggel fordítaná önmagára, akkor elkerülhetné azt a csapdát, hogy direktben akarja a világot megváltoztatni maga körül. Ez a világ-menedzselés túl nagy feladatnak tűnik, melyben elfogynak az erői, és nem jut hely az örömnek. Szakember tudna segíteni a megfelelési kényszere és a túlzott segítési szándéka lecsökkentésében.