A kérdés
önértékelési zavarból van kiút? 23 éves fiatal vagyok és a szüleimnél élek, nem dolgozok, mert őszintén rühellem a munkahelyi környezetet és a stresszt ami vele jár. És tanulni se tudok, mert egyszerűen leülök és inkább gondolok egyet és elmegyek úszni. Csak azért rossz így mert nincsenek emberi kapcsolataim, mert a munkanélküliség és a mamahotel gáz dolog szerintem. Nem merek lányokkal ismerkedni, mert nekik fontos hogy a pasinak pénze legyen ,autója és "foglalkozása",ez amúgy tényleg fontos vagy csak a diplomásoknak??? prostituáltnál voltam múltkor, ott mindegy. Amikor dolgoztam gyárban, egy idő után agresszív lettem és egyszerűen kisétáltam. Utálok "dóóógozni", inkább apáméknál nagy 6 szobás házba el vagyok, segédmunkásnak menni szerintem gáz. A nők szerint helyes vagyok, lehet hogy nem is számít az hogy van-e foglalkozásom. Ismerek olyat aki tipikus "fúj nem járok segédmunkással, mert csövees". a szakmunkások senkik." tanár.. nekem csak érettségim van, senki vagyok?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Bálint! Természetesen nem senki! Hogy is lehetne az! Leérettségizett, tehát képes volt teljesíteni az érettségihez szükséges feltételeket. Felmerült bennem, hogy az úszáson és a lányokon kívül vajon mi is érdekli? Hiszen talán ezt volna elsőként célszerű megtalálni. Önmaga miatt fontos, hogy találjon olyan tevékenységet, ami leköti, amiben örömét leli. Hogyan élhetne örökké a szülei házában és a szülei költségén? Egyszóval vagy kezdjen tanulni valami olyan dolgot, ami érdekli, (az sem baj, ha az egy szakma ) vagy keressen magának munkát. Ha nagyon nem bírja a terhelést, akkor bizony ideje szakember segítségét kérni, pszichológust esetleg pszichiátert, akik segít eligazodni a problémáiban. Hosszú távon a munkanélkülésig nagyon meggyengíti az önbizalmát, ezért érdemes minél előbb cselekedni. Üdvözlettel: Szántó Regina