Tipikus felállás az, mikor egy kapcsolatban megjelenik az üldöző és az üldözött - mindkét fél számára kényelmetlen helyzetet teremtve ezáltal. Mi is történik, és miképpen feloldható a helyzet?
Az amerikai Sue Johnson nevéhez kötődik az ún. érzelemfókuszú pár - és családterápia (EFT). Ez a köztudatba is egyre inkább átszivárgó kötődéselméletet - ha már úgyis párterápiáról beszélünk - házasítja össze a rendszerszemlélettel.
Magyarán felteszi azt a kérdést: a magunk kötődési stílusa és a másik kötődésű stílusa milyen viszonyba kerülnek egymással, hogyan hatnak egymásra, milyen ismétlődő (adott esetben negatív) körökbe rángatnak minket bele.
Az EFT főképp egy párosra koncentrál, melyben az egyik fél szorongó (Sz.), a másik elkerülő (E.) kötődési stílussal működik. Előbbire jellemző, hogy fél az elhagyatottságtól, hogy nem elég értékes, utóbbi pedig - nevéből is következően - kerüli az intimitást, nehezen vállalja fel az érzéseit.
A kapcsolatban ez olykor oda vezet, hogy Sz. úgy érzi, nem figyel rá E., nincs ott neki, amitől elégedetlen és dühös lesz, amitől E. rossznak érzi magát, és még inkább elkerül, amitől persze Sz.-nek ismét csak frusztrálóbb a helyzet. És így tovább körkörösen.
Ezeknek a köröknek jellemzője lesz aztán, hogy nincs benne őszinte kommunikáció. Pontosabban csak egy kvázi legjobb védekezés a támadás szinten ("Te soha nem törődsz velem!", meg "Istenem, hagyjál már!"), de a talajszint alatt működő érzések kimondatlanok maradnak. Az elhagyatottság fájdalma, illetve a rosszvagyokság szégyenérzete.
És talán ez is a kérdés némiképp, hogy képes lesz-e ez a pár felvállalni a saját mélyét egymás előtt bízván abban, hogy a másik empatikus lesz, megérti őt, és ez a megértés talán segíthet letenni az íjakat, leszállni a lóról, és valóban odafordulni a másik felé.
Komment írása