A várandósság lélektana - 3. rész

A várandósság egy nő lelkében éppúgy változásokkal jár, mint a kívülről látható testi átalakulása. Érdemes ezekről a jelenségekről is trimeszterenként gondolkodni!

A harmadik trimeszter (a várandósság 40 hetének utolsó 16 hete) fő lélektani témája a magzat elengedése és a szülésre való testi-lelki készülődés.

Ennek a trimeszternek is megvan a maga kettőssége: a testileg terhes állapot felerősíti a türelmetlenséget a kismamákban, hogy végre a karjukban fogják a kisbabát. Ugyanakkor felismerik, hogy e különleges állapotnak, szimbiotikus kapcsolatnak vége szakad, ez egyfajta gyász. Hasonlóan ambivalens a szülésre való készülés: a várakozás és a félelem váltakozva jelennek meg.

A várandósság utolsó szakasza a fészekrakás, helyet termet a leendő szülőpár a kicsinek a fizikai térben és a család lélektani terében. Fokozódhatnak a kismama érzelmi ingadozásai, türelmetlenebbé, ingerlékenyebbé, sírósabbá válhat.

A korábban említett megváltozott, módosult tudatállapot még inkább mélyül, a kismama nem szeret sokat mászkálni a nehezített mozgás és az újfajta lelki berendezkedés miatt sem.

A szülés időpontjának közeledtével a felsorolt negatív érzelmek, melyek a kisamam környezetére is terhet rónak, tovább fokozódhatnak. Fontos, hogy a család megértse, hogy ezek a leendő anyuka belső feszültségéből táplálkoznak, és nem személyesen ellenük irányuló támadások. Ezért is ekkor a legerősebb a kismama intimitás és támasz iránti szükséglete. Az ilyenkor megélt intimitás sok erőt adhat a kapcsolatnak, és megalapozza a  baba születése utáni intenzív és kimerítő időszakban is a párkapcsolat stabilitását.