Válságban a család? 2. rész

Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4 A váláshoz vezető utak:

Ma egy családnak sok igényt kell kielégítenie, amire olykor eleve képtelen.  Elsősorban a szülők megterhelése  az, amely olykor meghaladja erejüket.

Szükségmegoldásként gyakran olyan életforma alakul ki a családban, amely az igényeket „hierarchikus” sorrendbe állítja:

1.      anyagi biztonság, szükségletek kielégítése

2.      háztartás ellátása,  lakásvásárlás

3.      gyermekek jövőjének biztosítása

4.      szűkebb rokonsággal való kapcsolat tartás

5.      baráti kapcsolatok megtartása (ha még marad rá idő!)

6.      házastársi kapcsolat életben tartása

Tehát a lényeg: a sor végén áll!!

Azaz a végére kerül a házastárs iránti érdeklődés, megértésem, segítése, gyengédség és szexualitás.

Ha „időhiányban” szenved bármely pár, mindig a sor végén kezdi annak „megspórolása”. A páros életük megrövidül. Így, elhanyagolva életképtelenné válik a kapcsolat.

De ennek másik oldala:

A túlterhelt ember érzékennyé válik, a túlterhelést tovább már csak akkor tudná elviselni, ha több támogatást kapna a társától. A krízis a két folyamat metszéspontjában alakul ki véglegesen: a túlterhelésből adódóan növekszenek a másik iránti igények, a nagyobb  támogatásra, gyengédségre való rászorultság – a családi élet szervezettségi formája viszont éppen a házastársi kapcsolat számára képtelen időt adni. Ezen kapcsolat örömtelenné, boldogtalanná válik, kiürül és megszakad.

Válás oka ide gyökerezik! De válási ok még:

1.      Irracionális emocionális elvárás amit egy házassághoz támaszt a pár:

Ők a fojtogatóan szoros érzelmi kapcsolatban tudnak csak gondolkodni. Olykor „el kell távolodniuk” is egymástól. Legyen mindkét félnek autonóm élettere is! Ha valaki azt várja, hogy mindennemű igényét a házastársa elégítsen ki, ahhoz csodalényre lenne szükség!

De ennek másik oldala:

Ha az egyik fél túlságosan is visszahúzódik a környezetüktől, ismerősöktől, barátoktól, elszeparálja önmagát, annál nagyobb a veszélye annak, hogy a másiknak kell mindazokat az igényeket kielégítenie, amelyeket korábban a baráti kör elégített ki.

Válás oka ez esetben:  egyik vagy mindkét partner nem ismeri önmagát, saját igényeinek mértékét, és azokkal túlterheli házastársát.

Vagy: „ideális partnert” lát a párjában, s ennek megfelelő tökéletes” valóságot keres benne, amely nincs, nem is volt sose…

2.      Megjelenik egy harmadik:

Aki mint „csábító” vagy „gonosz harmadik” mindennek okává válik.

Pszichológiai vizsgálatok igazolták, hogy  a „megcsalt” fél csaknem mindig tudja, hogy a másik mit keres annál a harmadiknál…

(„vele bezzeg tudsz kedves lenni”,  vagy „vele ugye tudsz beszélgetni is”…)

Ezzel gyakorlatilag a pár adta meg a kiváltó okra a választ: hiszen látja, hogy hol rontott el valamit, s már látja, hogy „ha én kedves lettem volna vele”…vagy „tudtam volna vele beszélgetni”…stb ) akkor nem lett  volna szükség arra a  harmadikra….

A házasságtörés mindig a házasságban bekövetkezett „törés” tünete.

Ennek „pozitív funkciója”  is van: hiszen a megcsalt fél így legalább meglátja, mire van szüksége a párjának, mi az, amit ő nem ad meg neki. Egy harmadikkal kezdődő kapcsolat kezdete mindig jeladás is a házastársnak!

Az „elhagyott” fél valamennyi agresszióját a „csábító”, a „bűnbak” ellen fogja fordítani.  Ezzel elhiteti önmagával, hogy „megvédi és megtartja” a társát, ahelyett hogy szembenézne önmagával: milyen súlyos hibákat követtem el, hogy ez bekövetkezhessen?

Így a válás oka nem a megromlott kapcsolat lesz, hanem az a „gonosz harmadik” – ekkor már nem lehet a közös életben változtatni, szinte törvényszerűen szokott a válás bekövetkezni.

Konklúzió a válásokról:

A válási szándék  gyakran nem  a partnerre, hanem valamilyen tűrhetetlen helyzetre és állapotra vonatkozik.

Ehhez kell a kellő és reális önismeret, az önmagunkkal való reális szembenézés, önmagunk vállalása.

-   szakítani kell azzal az ideálképpel, hogy egy házasság 10-20 év 

     után is olyan marad, mint a  kezdetben volt

-   szakítani kell azzal a téveszmével, hogy a „rossz emlékeket”

    felejtsék el, anélkül hogy arról  beszélnének, vagy azt

    megbeszélnék a párok! Ha ezt nem teszik meg, csak aláaknázzák

    további kapcsolatukat

-         el kell felejteni a mindig-harmonikus-házasság illúzióját . Gondok mindenhol  vannak, de azt emberi módon oldják meg s reagálják le.

-         szakítani kell azzal az igénnyel, hogy a társunktól csak kapni szeretnék, adni nem!

-         szakítani kell azzal a téveszmével is, hogy CSAK a társam a felelős a boldogságomért, nem én, és főleg nem MI EGYÜTT!

Rendelőben gyakran halljuk a lázadás, elégedetlenség hangját.

Válaszom:

Ön mit és mennyit tett bele házassága jól- működésébe?

Tudomásul kell venni:

egy házasság  testi-lelki-érzelmi- szellemi – egzisztenciális - gazdasági közösség is!

Ezért  olyan munkamegosztást kell bevezetni, hogy egyik fél sem merüljön ki. Az erősebb félnek (általában a férfinek kellene!) a többet tennie.

A nő ne legyen a férj és a gyerekek rabszolgája!

A férfi ne legyen csak pénzkereső automata

A Családi – „nagy pillanatok” - at keressük. És közben elfelejtjük, hogy a családi élet legjobb tápláléka, amely megújítja és megnyitja a szíveket, a hűség, a figyelmesség, az alázat, a megbocsátás, gyöngédség, és befogadás apró, mindennapi megnyilatkozásai. Ez a családi élet szív-verése!!

Van boldog házasság / család?

Ha van, miért nincs?

Ha van, mitől boldog?

-         boldog, ha el tudják viselni – ha kell, szenvedni – egymást szeretetben

-         csak az a házasság lehet boldog, ahol szeretetben ugyan eggyé válnak, mégis önálló személyiségek maradnak. Embernek és nem használati tárgynak tekintik egymást, sem az ágyban, sem a konyhában, sem afféle pénzkereső robotnak.

-         Tudomásul kell vennünk, hogy nincs mindig igazunk. Kompromisszumok nélkül a házasság csatatér, pillanatnyi fegyverszünetekkel.

-         Nem kell mindjárt megsértődni – mert ez csak egy ócska trükk. Zsarolás!

Fontos felteendő kérdések:

-         tudják-e  naponta újra kezdeni a házasságot? ha kedden elromlik köztük a kapcsolat, akkor 

      akarják – e szerdán a jobb folytatást?

-         tudnak-e egymástól bocsánatot kérni?

(mert az e helyett vitt virág, könyv, CD, kedvenc étel, avagy az ölelkezés csak ráadás lehet, de nem maga a bocsánatkérés…) - mert feloldó JÓ SZÓ nélkül csak betakarnak valamit, de nem takarítják el, s az bomlani, bűzleni kezd.

-         partnerünkön ne akarjunk változtatni, ha magunk változtatunk, nem marad el az eredmény. Önkéntelenül ő is alakulni fog.

-         Tudják-e, hogy a változtatás egyik legolcsóbb, ugyanakkor a „legdrágább” fajtája a válás? Ráadásul az új társsal ugyanazt a hibasorozatot követik el, mert ők maguk nem változtak!

-         Megtapasztalták, hogy a másik boldogítása megtérül és kerül vissza hozzánk – olykor többszörösen?

-         Tudnak-e örülni a másik örömének, sikereinek? Avagy ott él lelkükben a házasság-bomlasztó rivalizálás? Ki az okosabb, műveltebb, pozícionáltabb, többet kereső, avagy jobb autóvezető…? A házasság ne legyen hatalmi-harc!

-         Tudják-e, hogy egy jó beszélgetés megmentheti a kapcsolatot a megszokástól, unalomtól, elnémulástól, végül a páros magánytól?

-         Ugye tudják, hogy a humornak szintén házasságmentő ereje van?

Nem nagy dolgokon múlik egy kapcsolat boldogsága.

Egy picit több:

-         Jó szó

-         Figyelmesség

-         Egy megcirógatás

-         Egy, a társunknak hajába túrás

-         Egy csók

-         Egy ölelés

-         Hallgatás, meghallgatás

-         Gondok közös megbeszélése és vállalása

MEGOLDÁSOK:

PÓTMEGOLDÁSOK:

- szabadjára engedjük indulatainkat, ordibálunk, veszekszünk

  (a dühöngés szokássá válhat! – hatására társunk elfásul,

   megkeményedik velünk szemben)

-         indulatainkat máson vezetjük le(kutya, gyerek, szomszéd, boltos..)

-  dacosan hallgatunk – veszekedés helyett némaság uralkodik. Ez

    nem az Istenre figyelés Csendje, hanem a visszafojtott harag

    emésztő, gyilkos némasága.

-         problémák szőnyeg alá söprése (vasalt ingben, vasalt mosollyal járunk élünk, mindenki látja hogy baj van a  házasságunkkal, csak mi nem akarunk szembenézni vele. Megkeményedett szívvel, idegenként élünk egymás mellett, közben szorgalmasan „söprögetünk” – mármint a szőnyeg alá…

-         menekülés: munkába (nem ér rá lelkizni)

                         hobby (bélyeggyűjtés, horgászat)

-         nem ért meg feleségem – férj anyukához menekül…

-         gyerekéhez menekül a feleség (szeretlek benneteket nem úgy mint önző apátok rátok majd biztos számíthatok…)

-         néha „jól jön” egy kis betegség is… hogy megszabaduljunk a családi terhektől…

-         otthon nem értenek meg – jön egy másik NŐ, aki majd megért… (amíg a pénztárca győzi…)

-         vagy a kábulat: alkohol, drog, szexualitás mámora…

Mindez pótmegoldás. 

Mi az igai MEGOLDÁS?

-         Ne egymást vádoljuk

-         Ne másokat bántsunk

-         Hunyjuk le szemünket, nézzünk szembe önmagunkkal, házassági konfliktusainkkal, kudarcainkkal, problémáinkkal, szeretetlenségünkkel, önzésünkkel, stb…

-         Ne meneküljünk előle, hanem lássuk be:

-         Hibáztam, hibáztunk, kölcsönös megbocsátásra van szükségem/szükségünk.

-         Ha ezen elgondolkodunk, akkor másként látom magamat, a társamat, a házasságomat, így lelkemben/lelkünkben sok minden átértékelődik.

-         Ez a nézőpontváltás majd attitűdváltást is fog eredményezni.

-         Vagyis: átállítódik a váltó a másikhoz való viszonyulásomban, belső magatartásban. 

Érdemes megpróbálni!

Az eredmény nem marad el.

/* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;}