Szabadulnék, vagy mégsem? Kiút a traumás kötésből 1. rész

Szabadulnék, vagy mégsem?    Kiút a traumás kötődésből  1.rész

Egy- egy viharos, vagy kifejezetten megterhelő szakítás után nagyon sokan érkeznek azzal a problémával, hogy szinte viselhetetlen hiányérzettel, sóvárgással küzdenek a másik fél iránt, noha felnőtt, tiszta fejjel teljesen tisztában vannak vele, hogy egy olyan párkapcsolatot készültek elhagyni, ami nem szolgálta őket, testi -lelki jóllétüket, jövőbeni érzelmi és egzisztenciális terveiket, vágyaikat. 

Egy ilyen ambivalens helyzetben nagyon megterhelő viselni, nem csak a másik fiziakai hiányát, mindazt a szépet és jót, amit a másik féltől kaptak a párkapcsolat működő időszakaiban, periódusaiban, adott esetben pillanataiban, hanem azt a belső önellentmondást is, hogy tulajdonképpen most arra vágyom, amire én magam mondtam nemet. 

Ennek a kezdő helyzetnek a megfogalmazása, tisztázása, úgy tűnik, hogy sok esetben kezdő lépése az érzelmi megkönnyebbülésnek, az egymásnak ellentmondó énrészek közötti kapcsolat tisztázásának és erősítésének.  Egyfajta kezdőpontot, kiindulópontot és kontrollérzést is jelent, ha egy ilyen helyzetben valaki hangosan kimondja, ezzel önmaga  előtt is elismeri saját nem kívánatos érzéseit, saját maga által is letiltott vágyait, kapcsolati szükségleteit. Önmagában nagyon megterhelő az a helyzet, amikor valaki azt éli meg, hogy olyasmire vágyik teljes egyértelműséggel, amihez kellemetlen, kényelmetlen, olykor fájó és bántó dolgok kapcsolódnak. Ezen a ponton, az ezzel a helyzettel való őszinte szembenézés, és empatikus elfogadás az, ami meg tudja indítani a kapcsolati veszteség elgyászolásának lélektani folyamatát.   

Minden kapcsolatban előfordul, hogy valamivel nem értünk egyet, vagy egy-egy váalsztás, történés nem passzol tökéeketesen minden félnek, de ezek a kényelmetlen részek egyrészt egyensúlyban vannak, mársézt nem okoznak viselhetetlen kényelmetlenségeket. Vagy ha mégis, akkor az érintett fél jelzi, hogy valami számára nem komfortos, nem vállalható, és az ily módon nem fog megtörténni, mert a felek figyelnek egymásra, a felmerülő kérések hatással vannak a kapcsolati eseményekre. A traumás kötéssel jellemezhető kapcsolatokban mitha ezek a szabályok nem léteznének. A kapcsolati történések kevésbé kiszámíthatóak, a felek egyenrangúsága kevéssé megvalósuló kapcsolati minőség. Lényeges információ ezen a ponton, hogy a szakítás után érkező felekkel folytatott munka során nagyon gyorsan kiderül, szinte a feltérképező folyamat elején, hogy ez az egyenrangúság hogyan és miért nem tudott létrejönni. Nagyon gyakran az is megfogalmazódik, hogy a traumás kötésből nehezebben szabaduló, intenzívebben sóvárgó fél részéről, hogy ő maga volt az, aki egy számára fontos dimenzió mentén maga fölé sorolta a másik felet, ő maga tette saját maga fölé, ezzel egy olyan holdudvart létreehozva, amiben a másik fél szabadon mozoghat. Elvehet, adhat, közeledhet, távolódhat, azaz jóval nagyobb mozgásterét szabadon használhatja saját szükségletei mentén. Ez a kezdeti asszimetria, egyensúlytalan helyzet a kapcsolaton belül sok későbbi nehézséget megmagyaráz. Ezekről a további nehézségekről írok a következő bejegyzésben. 

Holló Melinda klinikai szakpszichológus