Search a listing

Néma segélykiáltások és az öngyilkosság

Néma segélykiáltások és az öngyilkosság

Haragszunk az öngyilkosokra. 
Mérgesek vagyunk rájuk, mert nem értjük őket. Hogyan is érthetnénk? Egy befejezett szuicid kísérlet elkövetőjét utólag nem kérdezhetjük a motivációjáról. (Szándékosan nem használom a "sikeres" kifejezést, mert sikeres max egy színházi előadás lehet...)
Tehát nem, vagy csak nagyon ritkán tudható, mi vezetett a végzetes tettig. És ilyenkor bizony elindul a fantázia. Ha valamilyen, számunkra érthetetlen viselkedésre akarunk magyarázatot adni, kézenfekvő a mentális probléma. Naná! Jókedvében az ember ritkán vág eret.
De. Miért vagyunk olyan atombiztosak abban, hogy a szuicid tett hátterében csakis pszichés zavar állhat? Miért nem jut eszünkbe, hogy az illető józanul, ép ésszel, hosszú és kínzó mérlegelés után döntött a befejezés mellett? Elárulom: mert haragudni akarunk rá. És ha netán tudnánk és értenénk az okot, sanszos, hogy nem tudnánk rá haragudni. Ez pedig végképp összezavarna minket, szakzsargonnal élve, kognitív disszonanciát okozna bennünk. Maradjunk hát a jó öreg haragnál! Azzal sokkal egyszerűbb dolgozni.
Nemrégiben az egyik internetes portálon megjelent egy cikk az öngyilkosságról. Az interjút egy olyan "újságíró" készítette, akinek a családjában előfordult öngyilkosság. Az interjúban egy olyan szakértőt kérdez, aki mély meggyőződéssel állítja, hogy a szuicid gondolatok mindig, kivétel nélkül mentális problémákra utalnak, ezért szerinte "a cél az, hogy akinél ilyen probléma áll fenn, eljusson hozzánk, szakemberekhez és mi gyógyíthassuk a mentális betegségét, így az öngyilkosságra vonatkozó gondolatai eltűnhetnek, és újra konstruktívan élheti az életét."
Nincs is szebb annál, mint amikor egy mérges érintett és egy "pszichoterápiával minden is gyógyítható" szemléletű szakember beszélgetni kezd egymással...
Ideje volna megérteni, felfogni, tudomásul venni, hogy az öngyilkosok többsége nem meghalni akar, hanem képtelen úgy élni, ahogy addig, és igenis van olyan, hogy a körülmények még pszichoterápiával vagy vigyoribogyóval sem javíthatók.
Kedves Itt Maradtak! 
Nem, nem hibáztatok! A szuicid szándékok ugyanis álruhában járnak. Még a legprofibb szakemberek sem ismerik fel az intő jeleket. Ne ítéljétek magatokat életfogytig tartó bűntudatra egy olyan tett miatt, amit nem lehetett megakadályozni! Tudom, muszáj haragudni valakire. És ha már a másikra nem lehet... Nem! Ezúttal a harag tényleg rossz tanácsadó.
Ma van az Öngyilkosság megelőzésének világnapja.
Noha maga az elnevezés is alkalmas lehet az áldozathibáztatásra és a bűntudatkeltésre, arra mindenképpen jó és hasznos, hogy ráirányítja a figyelmet erre a tabu témára, és módot ad arra, hogy néhány tévhitet tisztázzunk.
Szerintem a legfontosabbak még egyszer:
? Ne hibáztass senkit! Se az érintettet, se az öngyilkosságot elkövető családját, barátait! 
? Nem mindig van látható, sejthető előjel!
? Nem mindig előzhető meg az öngyilkosság!
? Nem mindig áll mentális zavar a háttérben!
? Tiszta tudattal, alaposan mérlegelve a lehetőségeket is dönthet valaki úgy, hogy kiteszi a pontot.
? Sok öngyilkos nem meghalni akar, de nem bír abban maradni, amiben van.
? A fent leírtak dacára próbáljuk meghallani a segélykiáltásokat, mert olykor a tettet megelőzi az úgynevezett "cry for help". De vegyük tudomásul, hogy ezek gyakorta néma kiáltások.

És ne feledd a krízisvonalat! Tárcsázd, ha épp nincs közel senki! Tárcsázd, ha nincs közel olyan, akivel szívesen beszélnél!

116-123

A blogbejegyzést Szigeti Ildikó (Tanácsadó szakpszichológus) küldte be. Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kiemelt szakemberek a témában

Komment írása

Heti válogatás e-mailben

Minden héten elküldjük a legújabb szakértői válaszokat és cikkeket. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.

Megerősítő levelet küldünk; a feliratkozás csak a benne lévő linkre kattintva lesz érvényes. Adatkezelési tájékoztató