Emlékeztek még Tamarára és Istvánra a korábbi cikkünkből? A kettejük közötti negatív dinamika egyik fő oka az volt, hogy nem tudták egymásnak konstruktívan visszajelezni a másik viselkedésében zavaró dolgokat. Nagyon sok hozzám forduló párnál tapasztalom, hogy amikor arra kérem őket, konstruktívan fogalmazzák meg azt, amiben a társuk viselkedésében változást szeretnének látni, sokszor az ego-k harcától indulunk – ami azonban csak tovább mélyíti a szakadékot a kapcsolatban.
Ezzel dolgoztunk egy ponton Anett és Botond esetében is, akikkel egy meleg májusi napon találkoztam először. Ahogy csendben, visszafogottan, fejüket kissé lefüggesztve helyet foglaltak velem szemben a fotelben, éreztem a levegőben a feszültség és szégyen fagyaztó lehelletét. Azzal kezdték, hogy egy rendkívül súlyos „árulás” történt a házasságukban: egyikük megcsalta a másikat. Mindketten azt érezték, hogy darabokra tört össze minden, ami fontos számukra: a bizalom, a tisztelet, az igazságérzet, s talán mondanom sem kell, hogy a legrosszabbat hozta ki ez belőlük. A megcsalt fél dühöt, tiszteletlenséget, bizalmatlanságot érzett, hisz őt „elárulták”, a hűtlen fél tele volt félelemmel, bizonytalansággal – saját magával, a házassággal kapcsolatban, s a társától is elkezdett tartani, hisz a düh nagyon erőteljes reakciókat és indulatokat váltott ki belőle.
Miután a tomboló érzelmeket segítettem a párnak lejjebb halkítani, s néhány alkalmat követően, lassan ugyan, de eljutottak arra a döntésre, hogy megbocsátanak egymásnak – nem csak a hűtlenség miatt, hanem a múltban történt minden sérelemért, ezt követően elkezdtünk arra fókuszálni, hogyan tudják egymásnak a negatív viselkedésüket konstruktívan visszajelezni – anélkül, hogy a másik megtámadva érezné magát, s emiatt bezárkózna vagy támadásba lendülne, ami aztán tovább mélyíti a veszekedést.
Mi tehát ennek a receptje?
- Teremtsük meg a megfelelő légkört. Az agyunknak van egy olyan tulajdonsága, hogy abban az esetben, ha erőteljes érzelmeket élünk meg, az érzelmi agyunk aktiválódik, míg a frontális lebenyünk, ahol a döntéseket tudatosan hozzuk, átmenetileg „offline” módba kerül. Épp ezért, felfokozott érzelmi állapotban, vagy ahogy néhányan mondani szokták, „idegállapotban”, fizikai képtelenség megértenünk, amit a másik közölni szeretne velünk, ilyenkor egyedül, amit hallunk, az a szívünk lüktetése, ami azt dobogja, hogy „vigyázz, támadnak, menekülj vagy támadj vissza, hogy túléld!” Épp ezért, ahhoz, hogy valamilyen negatív viselkedést visszajelezzünk a társunknak, meg kell teremtenünk – és minél inkább törekedni arra, hogy fenntartsuk a beszélgetés során – azt a nyugodt légkört (alap beszéd hangerőt, támadásmentes kommunikációt), amiben a megértés, megbeszélés, valamint a változtatásról való tudatos döntés egyáltalán opció lehet. Válassz egy nyugodt pillanatot, amikor nem kell sehová sietnetek. Figyelj arra, hogy társadat ne egy alapvetően már frusztrált pillanatban hívd be a beszélgetésbe. S kezdheted például így: „Kicsim, nagyon szeretnék veled egy számomra nagyon fontos témát megbeszélni, ami úgy hiszem, hogy a kapcsolatunkat erősen befolyásolja. Mivel nem könnyű téma, nekem sem az erről beszélni, ezért kérdezlek, hogy most jó lehet-e neked? Ha nem most, mit gondolsz, mikor tudnánk nyugodtan leülni beszélni róla?
- Ellenőrizzük a motivációnkat. A célunk az egész visszajelző beszélgetés során az legyen, hogy a jövőre nézve felemeljük a társunkat és a kapcsolatot erősítsük, ne pedig az igazunkat akarjuk bizonyítani, miközben társunk a vesztes pozícióba kerül(ne). Ez kulcskérdés. Nagyon fontos, hogy ezt a beszélgetés során is folyamatosan csekkoljuk. Még mindig az a célom, hogy a kapcsolat érdekében szólaljak fel, vagy most ezen a ponton csak azt akarom, hogy belássa, hogy igazam van? Ha az utóbbi, akkor javaslom, hogy tartsunk szünetet, vegyünk pár mély levegőt, és amikor őszintén tudjuk azt mondani magunknak, hogy oké, el tudom engedni azt, hogy kinek van igaza, és arra akarok fókuszálni, hogy a JÖVŐBEN hogyan kerüljük el az xy típusú helyzeteket, mert azok negatív hatással vannak a közös életünkre, a kapcsolatunkra. Fontos látni, hogy ha az a motivációm, hogy bebizonyítsam, hogy igazam van, azzal olyan helyzeteket fogok teremteni a beszélgetésben, amiben egész biztos, hogy a másik azt fogja érezni, hogy védekeznie kell, ami az ő karakterétől függően lesz visszavonulás vagy visszatámadás, de semmiképp nem a kapcsolat intimitását és helyreállítását, fejlesztését célzó lépés, mondás vagy elköteleződés egy változtatás mellett.
- Gondoljuk végig a fő üzenetet. Mit akarok pontosan elmondani a páromnak? Mi a kulcsüzenet? Anett nagyon szerette volna értésére adni Botondnak, hogy érzelmileg mennyire elhanyagolva érezte magát. Azt érezte, hogy amikor együtt voltak, a férje akkor sem vele foglalkozott, hanem mindig valamilyen ügyes-bajos dolgát intézte. Ettől elképesztően távol érezte magát már a társától egy jó ideje, de amikor erre utalni próbált, mindig visszapattant azzal, hogy de ez most fontos, úgy is közben ő is mást is csinál stb. Anettnek nem sikerült eljutattnia a kulcsüzenetet, ami valahogy így hangozhatott volna: „Amikor együtt vagyunk és te a telefonodat előveszed, úgy érezem, hogy már nem vagy jelen velem. Ez úgy hat rám, hogy jelentéktelennek érzem magam, s bár szeretnék veled lenni, de amikor a jelzésem után sem történik változás, felhúzódik bennem egy fal, és már nem is akarok veled lenni. Megijeszt ez a tendencia, mert nem akarok tőled eltávolodni.” Fontos, hogy a fő üzenetben legyen tisztán megfogalmazva a társunk számunkra negatív viselkedése, fejezzük ki, hogy mit okoz ez, hogyan hat ránk, milyen érzést hoz ez létre bennünk, s mit szeretnénk helyette.
- Nézzük és kommunikáljuk a nagyobb képet is. Ha még ennyire kristálytisztán és amennyire lehet, támadásmentesen, őszintén fejlesztő motivációval fogalmazzuk is meg a kulcsüzenetünket, akkor is előfordulhat, hogy a társunk visszadobja a „labdát” valamilyen olyan dologgal, ami pedig őt zavarja a mi viselkedésünkben. És ez fontos, hogy akkor azzal meg nekünk van dolgunk. Ilyenkor érdemes valahogy így reagálni: „Értem, és köszönöm, hogy ezt jelzed. Szeretném, ha ezt majd mindjárt részletesebben is kifejtenéd nekem, mert nem tudtam, hogy ez ilyen mértékben zavar téged, s szeretnék mindenképp tenni ellene ebben az esetben. Azt lehet-e, hogy előbb megbeszéljük ezt a telefonos kérdést, hiszen emiatt indítottam ezt a beszélgetést, s azt követően pedig rátérünk erre a másikra? Ez így rendben van?” Az legtöbbször segít az ilyen visszapattanó „labdák” elkerülésében vagy késleltetésében, ha a negatív viselkedés visszajelzése mellett megemlítünk valami azonos súlyú pozitív viselkedést, amit értékelünk. Hisz a másik viselkedése nem kizárólag negatív vagy pozitív, hanem MINDIG összetett, így sokkal jobban járunk, ha erre a komplexlitásra már előre gondolunk. Így valóságosabb is lesz a visszajelzésünk. Például a fenti kulcsüzenet elé elmondhatjuk a következőt: „Emlékszel, amikor egy hete együtt sétáltunk a parkban, nem volt egyikünknél sem telefon és olyan jót beszélgettünk? Annyira jó volt megélni, hogy figyelsz rám, s hogy megosztod velem a gondolataidat, azt éreztem, hogy igazán kapcsolódunk. Ezzel nagyon ellentétes élményem, hogy amikor együtt vagyunk és épp beszélgetük, és előveszed a telefont….”
- Hívjuk meg társunkat a párbeszédre. Nagyon fontos, hogy miután elmondtuk a kulcsüzenetünket, mindenképp hívjuk meg a beszélgetésbe a partnerünket kérdéssel, például: „Hogy hat rád ez most, amit mondok?” „Szerinted mit tudnánk tenni, hogy ezt elkerüljük a jövőben? Abban hogyan tudok én neked segíteni?” Akár beleérzően is kérdezhetünk: „Azt sejtem, hogy nagyon nehéz lehet neked ezt most tőlem hallani, mert közben meg tudom, hogy mennyi mindent megteszel értem. De tényleg nagyon igyekszem szeretettel jelezni ezt, mert fontos nekem a kapcsolatunk. Mit tudunk tenni azért együtt, hogy ez változzon, mit gondolsz?” Ha kihagyjuk ezt a pontot, és „csak ledobjuk” a kulcsüzenetünket, nagy lehet a veszélye annak, hogy ha a társunk nem érzi a kontrollját még e felett a negatív viselkedés felett, ennek a pusztán említésével önmagában megtámadva érzi magát. Emiatt van jelentősége, hogy a kérdésünkben vegyük fel a támogató és megoldást kereső, a másikra kíváncsi attitűdünket, mert azzal nagyban befolyásolhatjuk a beszélgetés végkimenetelét.
- Tartsuk a fókuszt. Ha bejön egy másik téma, összefüggésben az általunk jelzettel (amire, ha sok aktuálisan a konfliktusunk, nagy esély van), akkor szelíden, de határozottan tartsuk a fókuszt, pl. így: „Igen, valóban, ez is nagyon lényeges, és mindenképp beszéljünk is róla, de tudunk-e most először erre az első témára fókuszálni? S amint van egy kompromisszumunk ebben, ami mellett el is tudunk köteleződni, máris beszélhetünk erről is. Rendben van így?” Mindig nagyon fontos, hogy a javaslatunk után kérdezzünk rá, hogy Oké-e? Rendben van-e?, s ha a válasz, hogy igen, mehetünk tovább, ha a társunknak ahhoz még előbb valamire szüksége van, akkor azt legyünk nyitottak meghallani.
- Legyünk nyitottak a meghallgatásra és a kompromisszumra. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy minden érmének két oldala van, hallgassuk meg a társunkat is, és nyissuk ki magunkat arra, hogy nem biztos, hogy pont az a javaslat tud elsőre megvalósulni, amit mi szeretnénk (pl. az összes együtt töltött időben ki lesz kapcsolva a telefon), de egy olyan kompromisszummal, amire mindketten jószívvel azt mondjuk, hogy elfogadható, ezzel rendben tudok lenni (pl. a közös házon kívüli programokból tiltólistára kerül a telefon elővétele, de otthon, ha sürgős intéznivaló van, akkor azt a közös programon belül is elintézheti a társunk anélkül, hogy rosszallóan néznénk rá), azzal egyel közelebb kerültünk ahhoz, hogy olyan életstílusunk legyen, amivel megfelelünk a környezetünk és önmagunk elvárásainak, miközben társunkkal erősítjük az intimitást és közeledünk egymáshoz.
Szívből kívánok sok sikert ebben!
A blogbejegyzést Moldován Andrea (Pszichológus) küldte be. Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!
Kiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Komment írása